Minden munkája inspirálja Holtság Károlyt

Holtság Károly kecskeméti ólom- és díszmű­üveges 65 évvel ezelőtt, szilveszter napján született Esztergomban, egy visegrádi kereskedőcsaládba. Visegrádon éltek, ott töltötte gyermek- és fiatalkorát, Szentendrén végezte a művészeti középiskolát. Mesterei Somodi László festőművész és Mészáros Dezső szobrászművész voltak. Leányfalun, Tatár Miksa hírneves üvegfestőnél tanulta ki a nagy hagyományokkal rendelkező ólomüveg-készítést. De nem azonnal lépett rá a máig tartó útra, kezdetben mást szeretett volna csinálni.

– Már fiatalon megragadtak a vizuális művészetek. Rajzszakkörös voltam, monotípiát és linómetszeteket készítettem, majd rabul ejtett a fotózás. Hegyi ralikat, lóversenyeket fotóztunk, akkor még fekete-fehérben. Szép eredményeket értem el a fényképezésben, több kiállításon, köztük országos tárlaton is részt vettek a munkáim. Ekkor úgy döntöttem, hogy a fotózásnak szentelem az életemet – emlékezett vissza Holtság Károly.

De édesapja máshogy gondolta, nem tekintette rendes foglalkozásnak a fotózást, építészmérnököt akart faragni fiá­ból. A tiltás dacot szült, Holtság Károly ellenkezett az apja által kijelölt iránnyal. Mivel apja ismerte fia művészetekhez való vonzódását, végül

az üvegfestés felé terelte, és beajánlotta Tatár Miksá­hoz,

így nála tanulhatta ki a mesterség alapjait. Megbékélt a kompromisszumos megoldással, mert hamar meglátta a szakma szépségeit. Azért is, mert valódi szenvedély fűzte a művészettörténethez, és az ólomüvegezés feltételezi azt, hogy az alkotó kiválóan ismerje a korok művészeteit és munkájába építse azok elemeit.

– Világéletemben a művészetek érdekeltek, a zene, a film, a színház. Faltam a könyveket és a művészeti irányzatokat tanulmányoztam. Csodálatos, amikor egy adott kor művészetére jellemző motívumot alkalmazhatok a munkáimban – vallotta.

Többévi tanulás után sikerrel vizsgázott és mesterével kezdett dolgozni. Koloniálbútorokat készítettek, többek között Kecskemétre is, így kereste meg őt a hírös városból az Asztalosipari KTSZ és egy helyi üveges, hogy dolgozzon velük. Mivel Visegrádot kinőtte, engedett a hívásnak és 1984-ben Kecskemétre költözött. Két évvel később megalapította vállalkozását, ami mellett megtanult tűzzománcozni Túri Endrénél, majd szakkört is vezetett a városban.

Első kecskeméti munkája a régi rendőrség épületéhez kötődik.

– Akkoriban végezték a hajdani Jalta sörözővel szemben álló régi, Batthyány utcai rendőrség épületének belső munkálatait. Ott az ajtókba készítettem szecessziós üveget, az volt az első komolyabb kecskeméti munkám – idézte fel első megyeszékhelyi munkáját Holtság Károly. Ezután egymást érték a kisebb-nagyobb megbízások: következett a Barátok temploma. Megszámlálhatatlan magánház, étterem és szálloda színpompás üvegezését csinálta. Nemzetközileg is egyre ismertebbé vált, mind többet dolgoztak külföldön is.

– Németországban egy hatalmas szálloda üvegeit készítettük, amit senki nem vállalt el Európában, olyan apró darabokból kellett elkészíteni. Rózsamotívumos üvegekkel dolgoztunk, alakos, edzett üvegeket kellett készíteni, az egyes darabokat csak csipesszel lehetett megfogni. Háttérként vastag, fazettázott, csiszolt üvegeket használtunk és ezeket hőszigeteltük. Sokáig tartott, de csodálatos munka volt – mondta.

A világ számos pontján kiállította munkáit Franciaországtól Erdélyen át Moszkváig.

A több mint négy évtizedes pályán számos mérföldkő emelkedik. Igazi mérföldkőnek számít a Gresham-palota üvegezése, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal térben hajlított üvegei. A Parlament üvegezése sem mindennapi munka. Az elmúlt évek egyik legnagyobb munkája a Párisi udvar volt. A felújítás négy és fél éve alatt közel háromezer ember 70 ezer munkaórában dolgozott az épületen. Holtság Károly a passzázs világritkaságnak számító központi kupolájának, a tamburos kolostorboltozat, a lóhere formájú ablaksor, a boltívek, a lépcsőház és a lift ólomüvegezését végezte.

Az előbbiekhez hasonlóan büszke a szakrális épületeken végzett munkáira is: a zsinagógák mellett országszerte megszámlálhatatlan templom az ő keze munkája nyomán engedheti be belső terébe a tiszta, színes fényt. Különösen kedvesek számára a különböző épületek beltéri kupolái is.

Persze, az elismerés is fontos.

– Sokat jelentett, amikor aranykoszorús mester lettem, Magyar Termék Nagydíjat kaptam, vagy amikor miniszteri elismeréssel illettek a Gresham-palotán végzett munkámért. De az is ugyanolyan éltető visszajelzés, amikor valaki bejön a műhelyembe és azt mondja, hogy húsz éve készítettem neki az ólomüveg lámpáját vagy ólomüvegét és új darabokat rendel – mondta Holtság Károly.

Adódik a kérdés: van-e még valami, amit szeretne megcsinálni?

– Annak idején, amikor segítségemet kérték a polgármesteri hivatal és a Nagytemplom egyes munkálatai­ban, akkor mindig odaálltam. Ezért rosszulesett, hogy a nagy felújítások idején kihagytak a munkából, ez lokálpatriótaként is igen fájdalmas. De egyéb munkáim kárpótolnak ezért – mondta némi keserűséggel Holtság Károly, de azt is hozzátette, hogy mindennap inspirálódik.

– Minden új munka lélekkel tölt fel, és hatalmas inspirációt jelent fiam, Bendegúz is, akivel együtt dolgozunk a műhelyben. Ő újító, új irányzatokat és technikákat alkalmaz munkájában. Végül is ő viszi tovább a hagyományokat ebben a modern világban – összegzett Holtság Károly.

Mi teszi a jó ólomüveges mestert?

– Ismerni és szeretni kell az üveget. Tudni, mit hogyan lehet kezelni, ismerni a gépeket, a kézi eszközöket. Több száz éve ugyanúgy rakják össze az üveget, csupán új technikák és elvárások léptek be az üvegezésbe. Mi mindig eredetit készítünk, sosem fóliázunk. A türelem nagyon fontos a szakmánkban, hiszen az ólomüvegezés olyan, mint a mozaikrakás. Tudni kell álmodni, majd apró elemekből maradandóvá felépíteni a megálmodott, színes világot. És bizony fontos, hogy időnként legyőzd magad. Én például tériszonyos vagyok, így nem kis kihívás a több emelet magas állványon egyensúlyozva behelyezni az ablakokat – mondta a mester.