Kulturális hidakat és partneri kapcsolatokat építenének ki

A PesText Fesztivál idei írópályázatára a tavalyinál kétszer több, 437 pályázat érkezett a V4-es országokból. Közülük választotta ki a szakmai zsűri a 12 legjobbat. A szakmai díjat a marosvásárhelyi születésű Abafáy-Deák Csillag a Csillagharcos című novellájával nyerte el. A további 11 novellára – köztük Miklya Luzsányi Mónika írására – augusztus 10-ig szavazhat a közönség a pestextfesztival.hu oldalon. A győztes szakmai díjas és a közönségdíjas novelláját lefordítják mind a V4-es országok nyelvére, és külföldi irodalmi lapokban is közzéteszik.

– Az alkotók többségét nem a pénzjutalom motiválta, hanem a nemzetközi megmérettetés. Ráadásul, akik nyernek, bemutatkozhatnak azon a nemzetközi irodalmi fesztiválon is, amelyet a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület ősszel második alkalommal rendez meg Budapesten – mondta el hírportálunknak Miklya Luzsányi Mónika. Megtudtuk, a fesztivál szervezőinek célja, hogy kulturális hidakat és valódi, hosszú távú partnerséget építsenek a V4-es régióban. Arra törekednek, hogy a szélesebb közönség számára lehetőséget nyújtsanak egymás irodalmi kultúrájának megismerésére. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy még a nemzeti és nemzetközi irodalmi élet alakulását aktívan követő olvasók sem ismerik a szomszédos országok és szerzők irodalmi értékeit.

A pályázat hívószava a reset kifejezés volt. A reset, rezet, vagy angolosan reszet, resetelés vagy reszetelés, esetleg kinullázás, lenullázás, egyes kontextusokban újraindítás olyan folyamat vagy tevékenység, amely egy eszközt kiindulási állapotba vagy alaphelyzetbe juttat. Az írók műveikben azt vizsgálták, mi történik akkor, ha megnyomjuk a reset gombot és a rendszer leáll, újraindul. Mi tör­ténik a társadalommal, a mindennapokkal, a kapcsolatokkal, a világ megszokott működésével.

Miklya Luzsányi Mónika A cafka című írását a korona­vírus-járvány ihlette. – Az egész pandémia alatt az foglalkoztatott, hogy hogyan élik meg ezt a helyzetet a gyerekek. Mert mint tudjuk, a magyar szülők többsége nem beszélget a gyerekeivel, ezért nagyon sok gyermek állhatott úgy szembe ezzel a helyzettel, hogy bár a híreket hallotta, de nem magyarázták el neki, mi történik a világban. Ötgyermekes édesanyaként, harmincéves tanítási gyakorlattal a hátam mögött nagyon jól tudom, hogy mi zajlik a gyerekek fejében. Mi azt gondoljuk, hogy amit kimondunk, azt a gyerekek is értik, pedig legtöbbször a mondanivalót áttranszformálják a saját világukba. Főleg, ha valami olyasmiről van szó, amitől fél, ami frusztrálja, nem tudja helyre rakni magában. Ebben a novellában egy óvodás gyerekcsoportról írok, ahol mindegyik gyermek próbálja kijátszani magából a pandémiát – részletezte Miklya Luzsányi Mónika.

Hangsúlyozta: ez a novella nem a gyerekeknek szól, hanem egy felkiáltójel szeretne lenni a szülők részére, hogy nap mint nap beszélgessenek a gyerekeikkel. A novella nemcsak a járványról szól, hanem különböző családi problémákat is boncolgat. Ezeket sem szabad elhallgatni a gyerekek elől, hanem bátran beszélni kell róluk, hogy a gyerekek ne egyedül birkózzanak meg a rájuk nehezedő terhekkel – összegezte az írónő.