Egy családi tragédiát mutat be alkotásában Székely Gábor

A helytörténész szerkesztőségünknek elmondta, hogy a könyv egy fülöpszállási református család történetét ismerteti. A XX. század első felében játszódik, a szerző édesapjának, az unokatestvéreinek, azok szüleinek a tragédiáját mutatja be.

A dokumentumregény a fülöpszállási Gudmon családról szól, ahol nyolc gyermek nőtt fel. Öt fiú harcolt az első világháborúban, mind hazajöttek, túlélték a vökönyverösterrort, a román megszállást. Az egyik fiú, Gábor, amikor Budapestre költözött, a református vallást elhagyta és felvette a zsidó hitet. Gudmon Gábor megismerkedett a 13 évvel fiatalabb Scwarcz Etellel, aki egy tehetős zsidó családból származott. A szülők ellenezték a házassági tervüket, mivel a lányt egy amerikai gazdag üzletembernek szánták. Ezzel szemben Gudmon Gábor felszolgáló volt, akit a leány apja által felajánlott „lelépési” pénz sem tántorította el a szándékától. Házasságot kötöttek, boldogan éltek, nyolc lányuk született.

A történet azonban tragédiával végződik, a Gudmon lányokat édesanyjukkal együtt Auschwitzba deportálták 1944-ben. Az apa megmenekült, mert a fülöpszállási református pap bizonyította, hogy nem zsidó vallású. Gábor mindent megtett, hogy kiváltsa egy nagyobb összeggel a családját, a pénzt odaadta egy csendőrnek, aki elfogadta azt, de a vonatról nem szállították le a családot. Az apa hazament Fülöpszállásra, egy tanyán élt, ahol a bánatba szinte belepusztult, majd amikor a szovjetek bevonultak, egy orosz katona agyonverte.

Székely Gábor elmondása szerint Gudmon Ibolya és Gudmon Tamara túlélte a halálgyárat. Ibolya Torontóban élt, és egy 1961-es levélben írt apja testvéreinek, hogy elkérje a családja fotóit. Ezt elküldték, ebből szerzett vissza nemrég néhányat a szerző, és a lányok képeivel gazdagítva jelenteti meg a könyv negyedik kiadását.