Online táncpróbákkal vészelik át a járványhelyzetet

Az együttes az elmúlt években is támogatta a megyei kórházat, 2019-ben például az évzáró műsoruk teljes bevételét adományozták a koraszülött osztálynak.

A 353 darab maszk elkészítésén hetekig dolgoztak, az adományt Dr. Svébis Mihály kórházigazgató vette át az együttes vezetőségétől, akik ezzel szerették volna megköszönni az egészségügyi dolgozók munkáját, és egyúttal sok erőt, kitartást és egészséget kívántak nekik.

Nem kizárólag az egészségügyi dolgozóknak van azonban szükségük erőre és kitartásra, hiszen az együttes 350 emberrel, köztük számtalan gyermekkel foglalkozik, így meg kellett találni a megfelelő megoldást mindannyiuk számára. Hogy miben tudja segíteni a táncosokat Lukács László, milyen tapasztalatai vannak az online táncoktatás kapcsán, illetve miként látja a nem túl távoli jövőt, azt szerkesztőségünknek el is árulta.

– Meséljen egy kicsit a Kecskemét Táncegyüttesről, illetve a táncosukról, Görög Annáról, akivel a napokban szintén beszélgettünk a jelenlegi helyzetről.

– Jelenleg összesen 13 csoportunk van, amelyikbe Anna jár, az a Kecskemét Táncegyüttes felnőtt csapata. Ők adják az együttes gerincét, ők a hadra foghatóak, akik javarészt 18 és 33 év közöttiekből állnak. Anna már évek óta ehhez a csapathoz tartozik, de gyerekként kezdett táncolni nálunk, a feleségem és az én kezem alatt nevelődött. Büszkék vagyunk rá, oszlopos tagja a felnőtt csoportnak, nagyon tehetséges táncos.

– Hogy lesz valaki Kecskemét Táncegyüttes-tag?

– Nálunk nincs felvételi, sőt, semmi ehhez hasonló eljárás sem. Aki valaha táncolt amatőr néptáncosként, vagy bármilyen formában táncolt, gyakorolt, azt szívesen látjuk. Nyilván egyfajta előképzettséggel rendelkezni kell, de elég, ha a táncos idejön és jelentkezik hozzánk. Vannak olyanok, akik Kecskemétre költöznek és az előző lakhelyükön táncoltak, de nem szeretnék abbahagyni, így kerülnek hozzánk. Akad olyan is, aki tanulni jön a kecskeméti egyetemre, és azalatt a 4-5 év alatt kapcsolódik be az együttes tagjai közé. Bárkit befogadunk, aki fel tudja venni a lépést a már meglévő csapattal és színvonallal. Nagyon nyitottak vagyunk, bárkit, bármilyen formában szívesen látunk, de természetesen nem csak az a fontos, hogy lépést tudjon tartani a csapattal, hanem hogy ő maga is jól érezze magát és legyenek sikerélményei.

– Mivel tudja motiválni a csapatot a jelenlegi helyzetben?

– A digitális, online néptáncoktatás és a különböző kapcsolattartási formák folyamatosak. Mindenből próbáljuk kihozni a legjobbat, nem állt meg az élet, a próbák ugyanúgy meg vannak tartva heti kétszer. A táncoktató esténként bejelentkezik, és élő online adásban tartja az órát bemelegítéssel, gyakorlatokkal. A táncosok nagy része szerencsére jelen van a képernyőn és csinálja. Úgy gondolom, jelen helyzetben többel nem is tudnánk, és nem is lehetne motiválni egy táncost. A jövőbeni kondíció megtartása iránti igény és a társaság egybe kell, hogy tartsa őket.

–Tehát főként a kapcsolattartás az oka annak, hogy az online táncpróbák mellett döntöttek?

– Mindenképpen nélkülözhetetlen a kapcsolattartás, ebben megegyeztünk más szakemberekkel az országból, a szakmából és az együttest vezető kollégák, táncosok is egyetérettek. Fontos, hogy kapcsolatban maradjunk a gyerekekekkel, táncosokkal, kell, hogy érezzék, jelen vagyunk, segítünk nekik. Ennek is egyfajta közösségmegtartó szerepe van, még ha csak online térben is találkozunk egymással. Úgy érzem, hogy a 350 fős együttes körülbelül 70-80%-ánál működött ez a dolog. Nyilván nem mindenki tud minden pillanatban aktív lenni, de általánosságban elmondható, hogy amit lehetett, azt megtettük, mind mi, vezetők, mind ők, táncosok.

– Ezek szerint főleg pozitív visszajelzések érkeztek ezzel kapcsolatban.

– Úgy gondolom, igen. Pozitívan fogadták a szülők és a táncosok is. Javarészt olyan visszajelzések érkeztek, hogy „de jó, hogy csináljuk” vagy „szuper, hogy lekötitek őket”. Ha kiélezzük a kérdést a felnőtt csoportra, a túlnyomó többség ott is részt vesz a próbákon, jelen vannak, gyakorolják a figurákat, a tánclépéseket, feltáncolják a kihívásokat, melyeket kitalálunk. Ilyen volt többek között a Nemzeti Táncegyüttes által elindított LEGÉNYESEZZ OTTHON kihívás, a népviseletbe öltöző otthoni karantén képek elkészítése vagy az ¼ ritmusérték ideig tartó mozdulatsor folytatása. Ezekben mind részt vettek, úgy gondolom, elég aktívan.

– Ez mind jó közösségösszetartó kezdeményezés, de mennyire tud így eredményes lenni a tényleges felkészülés?

– Valamennyire nyilván eredményre vezet, de azért azt nem tudjuk elmondani a próbákat követően, hogy „hú, most megtanultunk egy vadonatúj táncot” vagy „tanultunk egy új koreográfiát”. Természetesen ilyen volumenű eredményei nincsenek, de mindenképpen hasznosak a szintentartásban, a kondíciómegtartásban és mint már említettem, a közösségi kapcsolattartásban is.

– Mit gondol, minek a hiányát szenvedi el leginkább a csapat?

– Talán a találkozásokét, együttlétekét. Ezek hiánya a legnagyobb probléma. A táncos, a szakmai dolgokban való lemaradást gyorsan be tudja hozni, főleg egy olyan csapat, mint amilyen a felnőtt táncosainké. Náluk szerintem gyorsan vissza fogunk tudni rázódni a rendes kerékvágásba és könnyedén behozzuk a lemaradást. A jelenlegi helyzet legnagyobb hátránya tehát az együttlétek és a közösség hiánya, talán ezt szenvedik el legjobban a táncosaink.

– Van bármi előnye ennek a helyzetnek a csapatra nézve?

– Ha előnye van, ha lehet így fogalmazni, akkor az talán az, hogy most igazán megérezzük, milyen a tánc hiánya. Megtapasztalják a táncosok, hogy milyen, amikor nem tudnak hetente kétszer próbára menni, nem találkoznak a társaikkal, folyamatosan növekszik a közösség és a mozgás iránti hiányérzet. Ebből adódóan talán még jobban tudják majd értékelni magát a táncot, és ha valaha megfordulna a fejükben, hogy „most sok a leckém, menjek e táncra!?”, akkor habozás nélkül ott teremnek majd a próbateremben, hiszen a hiányérzet az, ami most nagyot nőtt bennük.

– Reményei szerint melyik lesz az a fellépés, amelyen már részt tudnak venni?

– Nehéz megmondani. Én talán az augusztus 20-át tippelném, hiszen arra már volt egy felkérésünk. Ha a kecskeméti operatív törzs és Magyarország kormánya is úgy dönt, hogy akkor már meg lehet tartani a kültéri, nagylétszámú rendezvényeket, akkor a kecskeméti augusztus 20-i ünnepségen mindenképpen közreműködünk. Ezen túl vár ránk egy valószínűleg október-november környékén bepótolandó minősítő műsor, melyet tavasszal el kellett halasztani. Ez a két legnagyobb esemény, ami biztosan előttünk van és remélhetőleg meg is lesz tartva.

– Addig is: hol találkozhatnak az érdeklődők a Kecskemét Táncegyüttessel?

– Egy korábban elkészített Passió-felvételben közreműködtünk, melyet a Kecskeméti Katona József Színház már levetített néhány héttel ezelőtt. Emellett, folyamatosan készítünk saját tartalmakat, így többek között az Itt-Hon-Tánc program keretein belül elindítottuk az Ott-Hon-Mozi sorozatot, melynek lényege, hogy minden hétvégén levetítünk egyet-egyet az együttes korábbi, akár 10-15 évvel ezelőtti műsoraiból. Ezek egészestés táncszínházi műsorok, ebből kifolyólag nagyon népszerűek. Rendkívül közkedveltek a karanténképeink, illetve az összefoglalók az eddig történtekről. Az utóbb említett videókat Böde István kollégám, az együttes művészeti vezető helyettese készíti. Ő is, ahogy én is, home office-ban dolgozunk a veszélyhelyzet ideje alatt, de nem mondanám, hogy kevesebb a munkánk. Folyamatosan töltjük fel a tartalmakat a csoportok táncpróbáihoz, illetve ténylegesen meg is tartjuk azokat.

– Hogy egy kicsit elvonatkoztassunk a jelenlegi helyzettől: milyen tanácsot adna azoknak, akik ezt a pályát szeretnék választani?

– Mindenképpen kerüljék el a járványhelyzetet! De a tréfát félretéve: szívvel-lélekkel és teljes odaadással és alázattal csinálják, amit csinálnak. A néptáncot a tőlük telhető legmagasabb szakmai szinten folytassák, hogy a jövő generációja is megkaphassa azt, amit mi, de még a mostani felnőtt csapat, Annáék generációja is megkapott. Talán ez az, amivel útjukra bocsátanám őket.

A Kecskemét Táncegyüttes

Az együttes 1976-ban alakult, s fennállása óta több száz fellépéssel és bemutatóval öregbítette Kecskemét hírnevét, ápolta és ápolja a hírös város hagyományait. Az együttes a Kárpát-medence magyar és más nemzetiségű népeinek táncait állítja színpadra, de foglalkoznak a város és tágabb környezete, a Kiskunság táncainak rekonstruálásával, gyűjtésével, visszatanulásával és színpadi bemutatásával, valamint a régi kecskeméti viseletek felkutatásával. Rendszeresen bemutatkoznak hazai és külföldi néptáncfesztiválokon, táncháztalálkozókon, versenyeken, de az utánpótlásról is folyamatosan gondoskodnak, együttműködnek a KMI Kodály Iskola néptáncművészeti tanszakával. Az együttes közel 350 tagból áll, jelenleg 13 csoportban folyik a sokoldalú művészeti munka.