Meghatározó intézmények tervezése kötődik a három építészhez

A Szentcsalád Plébánia, a Ciróka Bábszínház megtervezése, a Cifrapalota, a Hírös Agóra, a Messzi István Sportcsarnok, a Centrum Áruház és a régi SZTK felújítása – számos meghatározó és emblematikus kecskeméti épület fűződik a 7. Dimenzió Építésziroda, azaz Bozsódi Csaba, Pankotai Gyula és Venczel Tamás nevéhez. Éppen tavaly volt huszonöt éve, hogy Bozsódi Csaba, Pankotai Gyula és Venczel Tamás közkereseti társaságként megalapította a 7. Dimenzió Építészirodát. Ritka történet a három építészmérnöké, hiszen azó­ta együtt dolgoznak, megmaradt az eredeti formáció (csak a cég alakult át kft.-vé 1997-ben).

Fazekas akart lenni

Na de menjünk vissza még jobban az időben, a meghatározó gyermek-diák évekbe! Tamás sokáig fazekasként képzelte el jövőjét, próbálkozott is ezzel a mesterséggel, bár papírból meg remek épületmaketteket is gyártott. Aztán nyolcadikosként eldöntötte, hogy építész lesz, a gimnázium már eme elhatározás jegyében telt, és noha az egyetemi felvételi csak második nekifutásra sikerült, onnantól kezdve nem volt gond. Gyulánál is hasonló korban derült ki, hogy melyik pálya vonzza a legjobban, míg Csaba vegyésznek készült, ám az építészet őt is megnyerte magának. A diplomázás után mindhárman a Bácstervnél kezdtek, ahol akkor Farkas Gábor volt az igazgató, ezután kis kitérőként a Farkas-Öveges építészirodában dolgoztak, majd összeállt a csapat. A cég legelső nagy megbízása a kecskeméti Ciróka Bábszínház új otthonának megtervezése volt, amely nagy sikert aratott. Innentől nem volt megállás, jöttek sorra a feladatok.

És vajon milyen a munkamegosztás egy építészirodánál?

A kezdeti időkben mindhárman részt vettek egy-egy épület tervezésében, az egyes fázisokért, részekért más-más volt a felelős. Mára ez a folyamat a felgyorsult világhoz alkalmazkodva kicsit átalakult. Egy projektet alapvetően csak a trió egyik tagja visz végig – természetesen a többiek besegítenek, ha kell, és ez előnyt jelenthet a vetélytársakkal szemben. Az egyenlőség, a cégben való egyenlő részesedés viszont változatlan. Ezt diktálja a hatékonyság és az ésszerűség. Nyilván ha nagyobb a munka, akkor egy bővebb csapatra van szükség, ilyenkor külsős tervezőket, rajzolókat is bevonnak, és megvannak a hosszú évek óta jól működő kapcsolatok a szakági szakemberekkel is.

A hírhedt körbetartozás

A cég első tíz-tizenkét évében az építőipar jól teljesített, sok megbízás érkezett a 7. Dimenzióhoz is. Bár a szektort jellemző körbetartozás őket is sújtotta, mint Venczel Tamás elárulja, több olyan munkájuk is volt, amelynél a beruházó kissé „elszámolta magát”, és hiába jutott el felszámolásig a dolog, kénytelenek voltak veszteségként leírni a projektet. A gazdasági válság aztán tönkre vágta az építőipart, és ez a periódus az irodának se volt könnyű: volt, hogy év végén még nem tudták, januárban mit fognak dolgozni. Sok mindent elvállaltak, de az árbevételük közel a felére esett vissza. Most ismét a csúcson vannak, az elmúlt két évük kiválóan sikerült, ami mögött persze rengeteg munka van. A negyedszázados fennállás során idén kellett először azt mondaniuk a megrendelőknek, hogy csak fél vagy egy év múlva tudják elvállalni a kért tervezést, de szerintük hasonló leterheltséggel néz szembe minden helyi építész.

Kisimul a hullámzás

Reményeik szerint egy darabig még jól fut majd a szekér, de fel vannak készülve az újabb visszaesésre. Leginkább abban bíznak, hogy az erőteljes hullámzás egy kicsit kisimul, és kiegyensúlyozottabb időszak elé nézhetnek, amikor „normális mennyiségű munkával lehet normális megélhetést biztosítani”.

Sportcsarnok, óvoda, társasház, városháza (Dabason), templom – nagyon széles az iroda palettája. Az obligát (és buta) újságírói kérdésre, hogy a negyed évszázad rengeteg megbízása közül melyik volt számukra a legkedvesebb, legemlékezetesebb, nagyjából egyöntetű a három építész válasza, szinte kapásból jelölik meg a Szentcsalád Plébániát, a Ciróka Bábszínházat és a bösztörpusztai Hétboldogasszony Kápolnát.

Megbíznak bennük

Az önkormányzati megrendeléseket olyan szempontból jobban szeretik, hogy szabadabb a kezük, teljesen megbíznak az elképzeléseikben. Az óvodákra, bölcsődékre különösen nagy hangsúlyt helyeznek, mert úgy látják, sok pályatársuk ha a színekkel játszik is, de a formákkal nemigen. Pedig szerintük a gyerekeknek nem szögletes gondolkodásra van szükségük, hanem minél változatosabb, érdekesebb térrel kell őket körbevenni. Társasházakat, családi házakat is szívesen vállalnak, és ha az építtető egy „újságban látott kockaházat” vár tőlük, akkor is igyekeznek meggyőzni, hogy tudnak jobbat, színvonalasabbat is tervezni. Fél éve egyébként a Kada iskola Rudolf-laktanyában kialakítandó új épületén dolgoznak, ezt a munkát uniós közbeszerzési eljáráson sikerült elnyerniük, és igen sok idejüket leköti. De azért még fut az irodában egy ásványvízgyártó cég csarnokának, egy óvodának és egy közösségi háznak a tervezése is – a párhuzamos projektek nagy figyelmet igényelnek, nem hagynak sok időt a pihenésre.

Kötődés a múlthoz

– Nagyon megtisztelőnek éreztük a megyei Prima díjat, és őszintén, egy kissé váratlannak is. Úgy gondoljuk, hogy ez az elismerés nemcsak nekünk szól, hanem az általunk képviselt gondolatvilágnak is, ami jelenleg nem az elfogadott, bevett irányvonal – mondja Bozsódi Csaba. Kijelentését azonnal meg is magyarázza.

– Mi olyan házakat tervezünk, amelyeknek van valamilyen kötődésük a helyhez, a múlthoz és a múltbeli építészethez. Nem valósulhatnának meg akárhol, nem „internacionalisták”. Ezzel nem követjük a trendeket, hiszen elég megnézni a mai modern épületeket, nagy részüknél nem fedezhetőek fel a gyökerek. Mi használunk magas tetőt, cserepet, lábazatot, pedig ez most nem divat – volt nálunk szakmai gyakorlaton olyan harmadéves egyetemi hallgató, aki tanulmányai során csak lapos- és fémtetővel találkozott – teszi hozzá Csaba.

Kollégáival azonban optimista, úgy vélik, az értékrend hamarosan visszazökken majd a helyére, és tisztelni fogják a hagyományokat. Tamás ezt azzal egészíti ki, hogy magától értetődően követik és használják is a piacon megjelenő új anyagokat, és igyekeznek megfelelni a keletkező új igényeknek, de „a mostani kockaépítészeti világban a díj előkelő helyet foglal el a cég életében, és valószínűleg nem is rossz reklám”.

Gyula pedig elárulja: gratuláló telefonhívások, üzenetek is szép számmal érkeztek a 7. Dimenzióhoz, főleg a velük együtt dolgozó társtervezőktől, és aminek különösen örültek, építtetőktől is; sokan elmondták, hogy nagyon büszkék az irodára.