Gasztronómiai időutazást tartottak a reformkorba

A magyar kultúra napja tiszteletére szervezett program keretében Ács Imre, a Széchenyi középiskola szaktanára, mesterpedagógusa a reformkorba invitálta a résztvevőket, előadásában bemutatta, milyen is volt Kölcsey és Vörösmarty korában a paraszti réteg és az arisztokrácia étkezési szokásai és társasági élete.

Előadásában kitért az elején arra, hogy a reformkorban nagyon különbözőek voltak egyes társadalmi rétegek étkezési szokásai. A szegényebbeknek éppen jutott betevő falatra, míg a gazdagok sokszor pocsékoltak is. A lakodalmak vagy éppen az úri vacsorák a kivagyiságról, a magamutogatásról szóltak, akár 6-8 féle fogást is feltálaltak, és sok mindent kidobtak a végén. Küllemben is megmutatkozott a különbség: például a szegényebbek fa evőeszközzel ettek gránit tányérból, az arisztokraták pedig Herendi porcelánból arany vagy ezüst evőeszközzel.

Az előadás a reformkori népi táplálkozás bemutatásával folytatódott, melyet az egyszerűség, az ötletesség és a találékonyság jellemzett. A fő étkeik között a leves, a kása és a kenyér szerepelt, mivel ezek kiadósak és táplálóak voltak. Húst csak nagyon ritkán ettek.

Általában naponta kétszer étkeztek, de dologidőben és ünnepi alkalmakkor háromszor. A pásztorok az ebédet tarisznyában hordták magukkal, ami kenyérből, szalonnából és hagymából állt. Ha több napot is a legelőn töltöttek, akkor a felesége vagy a kedvese meleg ételt vitt ki neki. Az ebéd elfogyasztása után jöhetett a pásztoróra, amikor is a legény köszönetet mondott a hölgynek.

Italok kapcsán elhangzott: főként ásott kútvizet ittak, ráadásul a kútrajárás akkoriban társasági eseménynek számított: a hölgyek ott szerezték be a legfrissebb információkat, pletykákat. A társasági életük elsősorban a férfiaknak a csárdákban, ivókban zajlott, a hölgyeknek pedig maradt a kútrajárás.

Ács Imre az előadása második felében reformkori írók, költők és arisztokraták ételeit mutatta be. Például Jókai Mór nagyon szerette a hasát. Kedvenc ételei voltak: töltött káposzta, palócleves, sült ruca vöröskáposztával, bableves körömmel. Innen ered a Jókai bableves, de ahogyan már ma készül, arra bizony rácsodálkozna a neves író, hiszen a hosszú évtizedek alatt bizony eltorzult, más alapanyagok vannak benne.

Az arisztokrácia társasági élete a kávéházakban, mulatókban teljesedett ki. Bécs hatására Budapesten is elszaporodtak a kávéházak a reformkor idején.

Az evőeszközök látványos változáson estek át. Először voltak a fából készültek, majd jöttek az arany, ezüst, elefántcsontból készült változatok. Később az alpakka, az alumínium és a rozsdamentes acél. Sokszor történtek lopások, főként az arany és ezüstöt csenték el egymástól az arisztokraták. Éppen ezért divatba jött, hogy monogramot vésnek rájuk, ezzel szorították vissza a lopásokat.

Ács Imre reformkori evőeszközöket, edényeket, tálakat, tányérokat is bemutatott a közönségnek kecskeméti múzeumok, gyűjtemények jóvoltából.