Berlinben hímeznek a kalocsai asszonyok

A tavalyi, 24. Milánói Nemzetközi Kézműves Vásár után ezúttal a berlini Nemzetközi Zöld Héten vendégeskednek a Kalocsai Hagyományőrző Néptánc Egyesület hímző- és pingálóasszonyai. Az egyébként a kalocsai Hagyományőrzők Házában látható kézművesek ötfős csoporttal képviselték Kalocsát (rajtuk kívül hat táncos is a helyszínen van) Európa legnagyobb mezőgazdasági kiállításán, a 180 ezer négyzetméteres Messe expóközpont rengetegében, a magyar pavilonban, amelyet dr. Nagy István agrárminiszter nyitott meg pénteken.

– Milánóban nagyon szép volt a standunk, de megállapítottuk, hogy ott nem vonz széles tömegeket a színes kalocsai. Vagyis inkább tetszeni nagyon tetszik mindenkinek, de már lakástextilként kevesen alkalmazzák, legfeljebb az idősebb korosztály vásárolja – vélekedett dr. Kovács Istvánné Sztakó Éva egyesületvezető, még a milánói tapasztalatokra utalva.

– Nyelvi nehézségeink adódtak, mert olaszul azért nem tudunk, de annyit kivettünk, hogy a vásárlók a mamának viszik a termékeket – mesélte nevetve. – A viseletünk nagyon tetszett az embereknek: szinte egész nap nem tudtunk odafigyelni a kézműves-bemutatóra, mert végig fotózkodni kellett. Vittünk hímzést, pingálást, kész terítőket is, és tényleg nagy sikert arattunk velük, bár nem mondanám, hogy nagyon jövedelmező vásár volt ez az egyesületnek – fűzte hozzá mosolyogva, arra utalva, hogy az olasz város rendezvényén kötelezően kínálniuk kellett a portékájukat, ám a kiemelt érdeklődés mellé végül nem társult túl sok vásárló.

A következő nagy utazás célpontja Berlin volt, ahová szerdán utaztak ki, hogy másnap berendezkedjenek, majd részt vegyenek a pénteken kezdődött Zöld Héten, a kontinens legnagyobb, január 17–26-ig tartó mezőgazdasági kiállításán és vásárán, a Messében. A tíznapos vásár nyitvatartási ideje minden nap az estébe nyúlik, ami nagyon embert próbáló, de számukra már egyáltalán nem szokatlan feladat.

– Harmadik éve megyünk Berlinbe, és idén az volt a kérés, hogy ne csak kézműves-bemutatót tartsunk, hanem vigyünk egy egész kis szobasarkot is, teljes berendezéssel – mutatott rá Kovácsné, hozzátéve, hogy egy egész teherautónyi holmit küldtek előre, majd maguk állították össze azt a környezetet, ami másfél hétig az otthonuk lesz. A Hagyományőrzők Házának felszereléséből olyan autentikus népi tárgyak mentek a német fővárosba, mint a mobilkemence, a bölcső, a lavórtartó, a kaszli, vagy éppen a sarokpad, a hozzá illő asztallal. A korabeli paraszti környezet hiteles megjelenítéséhez fali dekorációkat is vittek: szentképre, feszületre, tükörre, korabeli konyhai és más eszközökre szintén szükség van. Természetesen nem hiányoznak a standról a megvásárolható bemutatótermékek sem: például hímes tojást, apró terítőt és más, kisebb szuveníreket kínálnak, mert tapasztalataik szerint elsősorban ezeket keresik a vásárlók.

– A Zöld Héten a magyarok főleg hungarikumokkal, illetve gasztronómiával jelennek meg: például kürtőskaláccsal, savanyúságokkal, mézzel. A népművészeti kézművességet most már harmadik éve Kalocsa adja a magyar pavilonban, ezzel a szobával, benne varrógéppel, amiből idén kettőt viszünk, mivel színpadi megjelenésünk is lesz vele – árulta el.

– Általában nagyon nagy a látogatottsága a rendezvénynek: napi 30–40 ezer ember fordul meg a csarnokokban. A mi standunknál is mindig vannak nézelődők, akik megfigyelik, hogyan készülnek a kézművestermékek. Pont ezért szinte megállás nélkül dolgozni kell, vagyis nem sok szabadidőnk szokott maradni – fűzte hozzá, bár megjegyezte: a rendre éjszakába nyúló milánói vásárhoz képest Berlinben viszonylag rövid a nyitvatartás: tíztől este nyolcig tart. A hihetetlen méretű épületegyüttest ilyenkor tényleg a világ minden tájáról érkező csoportok standjai töltik meg, hogy rájuk jellemző termékeket mutassanak be, illetve kínáljanak eladásra. Ettől valamelyest eltér a kalocsai helyszín, magyarázta Kovácsné, hiszen esetükben nem az árusítás a fontos, hanem a folyamatosan látogatható kézműves-bemutató, gépi és kézi hímzéssel, pingálással.