Bakos Tamás ihletet az utcáról, alapanyagot a kukákból merít

Az utca világának lüktetése, rejtelmes és olykor riasztó, veszélyekkel teli hangulata elevenedik meg a nagykőrösi származású festőművész, Bakos Tamás képein, akinek alkotásaiból szerdán nyílt tárlat a Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ Rácz József Galériájában. A kiállítást megnyitó Juhász Nándor, a kulturális központ igazgatóhelyettese az alkotó élettörténetét mesébe illőnek nevezte. Bakos Tamás ugyanis Nagykőrösön töltött gyermek- és ifjúkora után 24 éves korától kezdve 13 éven keresztül hajléktalanként élt Budapesten, tudását a festészetről autodidakta módon sajátította el.

– Úgy telt el ez a 13 év, hogy még a közeli hozzátartozói sem tudták Bakos Tamást fellelni, tartani vele a kapcsolatot. Volt, hogy megverték, sőt meg is lőtték, de Tamás ezalatt az időszak alatt is folyamatosan festett. Mégpedig nem is akármire: lomtalanításokkor összegyűjtött, kisebb kartondobozokra, szemetesekben talált holmikra, falemezekre. Ezeket időnként aprópénzért értékesítette, és a bevételből festékeket vásárolt, hogy tudja folytatni művészi tevékenységét – ismertette a kiállító múltját Juhász Nándor. Bakos Tamásra végül Bécsben élő húga a Szabolcs utcai hajléktalankórházban talált rá.

Bakos Anna úgy próbált segíteni fivérén, hogy néhány művét megmutatta Walter Famler, bécsi újságíró-könyvkiadó-galeristának, aki a hatvanas években létrehozott, Alte Schmiede elnevezésű kulturális központ vezetője, és aki azonnal fantáziát látott a hajléktalan tehetségben.

– Walter Famler gondoskodott arról, hogy minél többen megismerjék Tamás képeit és történetét. Nem kellett sok idő, hogy a képekben rejlő mélységet és zsenialitást felismerjék a bécsi művészek. Tamás rövid időn belül szponzorokra talált, akiknek támogatásával végre nyugodt körülmények között, a saját műtermében alkothatott – fejtette ki Juhász Nándor, majd hozzátette: Bakos képei az elmúlt években a nemzetközi műtárgypiac hiányolhatatlan részévé váltak, számos magán, nyilvános és vállalati gyűjteményben megtalálhatók.

Bár a szponzoroknak köszönhetően a művész immár nem kényszerül arra, hogy éjszakánként az utcán hajtsa álomra a fejét, biztosított a lakhatása, Bakos Tamás azonban nem adta fel korábbi életmódját. Ihletet továbbra is az utca lüktetéséből, lendületéből és zajából merít, és a mai napig keres lomtalanításokon és szemetesekben alapanyagokat.

– Tamás nehezen fejezi ki szavakkal mindazt, ami benne él. Inkább a képeivel teremt kapcsolatot a világgal, éppen ezért alkot folyamatosan. Érdeklődésének középpontjában nem a karrier, a galériák vagy a világhír áll, hanem az utca történései. Ahogy ő mondja: az utca színei és fényei – mondta az igazgatóhelyettes, majd hozzátette: véleménye szerint Bakos Tamás története bebizonyítja az embereknek, hogy ha valamit igazi szenvedéllyel csinálunk, akkor a lehetetlen gyakorlatilag nem létezik.

– Története bemutatja, hogy bármilyen mélyre kerül is az ember, az út mindig nyitva van felfelé, a pozitív változás irányába – zárta megnyitó beszédét Juhász Nándor.

A kiállítás szeptember 6-ig megtekinthető.

Félezer kép évente

A tárlatmegnyitón a festőművészt hat évvel ezelőtt felkaroló, Walter Famler is részt vett. Bakos Tamás különösen intenzív alkotásvágyával kapcsolatban elmondta: a kiállító az elmúlt hat évben több mint háromezer képet festett.