Könyveket írt Garaczi János mesterszakács

Garaczi János Venesz-díjas mesterszakács élete szorosan összeforrt a Tanyacsárdával. A szakembert a Wojtyla Barátság Központ sorsközössége is jól ismeri, hiszen gyakran segíti a népkonyhát. Csütörtökön sem érkezett üres kézzel, ízletes ebédet adott a szegényeknek. Alföldi módra zöldségekkel elkészített gulyást és tejespitét hozott baracklekvárral.

Ebéd előtt a sorsközösség tagjai megismerhették a mesterszakács két új könyvét, és meghallgathatták előadását. A Megfűszereztem az életem című könyve az életéről szól.

– Három évvel ezelőtt, amikor nyugdíjba vonultam, kezdett el érlelődni bennem, hogy megírom ezt a könyvet. 1961 óta a szakmában eltöltött évekről, a családomról, a szülőfalumról, Helvéciáról olvasható benne – összegezte, majd felidézte a kezdeti éveket.

– Az iskolás éveim alatt sok helyen megfordultam Kecskeméten, mint tanuló. Dolgoztam az Aranyhomokban, a Lordok alatti Hírös étteremben, a Kecskeméti Csárdában a Don-kanyarnál, a Beretvás étteremben, a Rákóczi úti Hírösben, az Alföldi szállóban, a Jófalatban, a Dózsa Klubban és a Dióhéjban. Végzés után, 1961-ben, az első munkahelyem Kalocsán volt, a Piros Arany Szállóban. Egy évig éltem ott. A Piros Arany mellett dolgoztam az Érsekkerti Platán vendéglőben, a Vajas partján, a Piactéri étteremben és a Szelidi-tónál is – sorolta.

Garaczi János 18 évesen bevonult katonának, ahol konyhára került. Már első nap mély vízbe dobták, 400 főre kellett túrós csúszát készítenie. Jól teljesített. „Kicsi, te holnap is ide jössz!” – mondták, és innentől kezdve a konyhán teljesítette a szolgálatot. Először egy hónapig Mezőkövesden, majd 25 hónapig a kecskeméti reptéren, ahol már 1200 emberre kellett főznie.

A katonaság után újabb állomások következtek a pályáján: Toronyház étterem, majd Univer mélyhűtő üzem, ahol naponta 4000 adagot főztek le. Következett az Aranyhomok, ahonnan Bugacra vitte az élet.

– Fiatal szakácsként felajánlották, hogy három évre kimehetek Japánba vagy másfél évre Hollandiába vagy Bugacra, egy magyaros éttermet vezetni. Helvéciai vidéki gyerekként vonzott a puszta, a családtól sem akartam messzire kerülni, így Bugacot választottam. Nem bántam meg, az élet később kárpótolt, mesterszakácsként bejártam a világot – jegyezte meg.

Bugacról visszatért az Aranyhomokba, majd amikor a Tanyacsárda felépült, ott vezette a konyhát. Ennek éppen 45 éve. Azóta minden reggel felkel és kimegy Lajosmizsére, a Tanyacsárdába. Még most is, nyugdíjasként, tulajdonosként.

Garaczi János életét összegző eladása végén elárulta, hogy a katonaság alatti 1200 fő, a mélyhűtő üzem 4000 adagja után a legnagyobb kihívás az amerikai Super Bowl döntője volt. Kétszer kapott oda meghívást, amerikai szakácsokkal együtt 10 ezer emberre főztek.

A könyvet lapozgatva azonnal feltűnnek a hírességek fotói, Hofi Géza, Bessenyei Ferenc, Puskás Öcsi, Kabos László, akik mind-mind fogyasztották Garaczi János főztjét, és megannyi külföldi kép, melyek mind-mind bizonyítják, mozgalmasan és eseménydúsan teltek el az évek számára.

Kedves sztorikat is felemlegetett ezek kapcsán.

– Emlékszem, amikor Hofi Géza a honvédkórházból kiszökött, csakhogy egyen nálunk egy jót, lábszárpörköltet apró galuskával, uborkasalátával. Kérdeztem, ízlett-e neki. Mire ő: Ölég jó! Ennél nagyobb dicséretet nem is kaphattam volna.

Édesanyjára hallgatott

Pályaválasztáskor édesany­jára hallgatott. A debreceni dohányipari technikum vagy a megyei vendéglátóipari iskola közül kellett választania. Édesanyja kérte, hogy maradjon itthon. A szakács-, pincér- és cukrászszakma közül pedig azért döntött a szakács mellett, mert édesanyja szerint, ha szakács lesz, mindig lesz mit ennie.