Az egyedi stílusú, emberalakú fejfák Dunapataj páratlan kincsei

– A református temetőben található dunapataji emberalakos fejfákra azt mondhatjuk, hogy az egyik legkarizmatikusabb, legemberközpontúbb fejfatípus. Köszönhető ez annak, hogy a két utolsó fejfafaragó, akiket ismerünk, Imri János és apósa, Dani Sándor nagyon jó arányérzékkel, ízléssel faragták meg ezeket. A Kárpát-medencéből ismerünk sok emberalakos fejfát, a patajihoz hasonlóak is vannak, itt a közelben is, például Szabadszálláson, vagy távolabb, Baranyában. Ezeken is az itteniekhez hasonlóan van fej, nyak, törzsforma, de ahogy megfaragják a hajat, vállat is egy kicsit, ilyen kialakítással nincs máshol. Nagyon fontos ezeknél a fejfáknál, hogy az arányokat hogyan jelenítik meg – magyarázza Schill Tamás Péter muzeológus, a Pataji Múzeum vezetője. 

Az emberalakos fejfák illeszkedtek a természethez

– A két említett fejfakészítő bognármester, fafaragó volt, jó arányrendszerrel alakították ki nemcsak a fejfákat, hanem a szerszámaikat és egyéb tárgyaikat is. Rajtuk kívül is faragott még egy-két ember, de a legszebb, egyedi stílusjegyeket hordozó fejfákat ők készítették. Ezenkívül több olyan feliratfaragás is maradt ránk, amiről egyértelmű, hogy az ő kezük munkája. Az ő kézügyességük, intellektusuk találkozott az itt élő közösség igényével, így maradhatott ránk ez a páratlan kincs – mondja.

A fejfa felépítése fejrész, nyak, törzs, a fejrészben díszes koszorúban szomorúfűz, gyermek esetében letört rózsabimbó, a nyakrészen négy kis körben hatágú csillag, vagy másfajta többágú csillag, napmotívum, a törzsrészen pedig rövid szöveg, adatok. „A pataji fejfák nem sok lehetőséget adtak arra, hogy kifejezzék az elhunyt vagyoni helyzetét, státusát. Harmonikusan illeszkedtek a természethez, amelyből valók vagyunk, és amelybe egyenlőként teremtődtünk” – fogalmaz a muzeológus.

1956 emlékére fejfa alakú emlékművet avattak

Schill Tamás Péter közel harminc éve, 1997-ben írta össze, fotózta és listázta ezeket, azóta kutatja a témát. Ekkor publikált is erről, akkor még közel kétszáz ilyen fejfa volt a dunapataji temetőben, plusz körülbelül harmincat a különböző múzeumokban őriznek. Az általa ismert legrégebbi 1884-ből való, Olasz Lajos református tanító fejfája. Míg 1997-ben még több mint kétszáz emberalakos sírjelről szólt a muzeológus publikációja, mára ennek egy része az enyészeté lett, napjainkban körülbelül százhúsz-százharminc körüli a számuk.

A köztársaság kikiáltása napján, 1989. október 23-án 1956 emlékére dunapataji fejfa alakú emlékművet avattak a művelődési ház kertjében. Ez a Szalay Szabolcs által faragott pataji emberalakos fejfa nagy valószínűséggel megyénk első 56-os emlékműve volt. Ez már azóta tönkrement, helyette Bach János faragott újat, melyet a Pataji Múzeum kertjében állítottak föl 2006. október 23-án, azóta ez az 56-os forradalom helyi emlékhelye.

Ugyanekkor, a forradalom ötvenedik évfordulójára a pataji református temetőben ötvenhat darab fejfát gyűjtöttek össze és állítottak föl egy parcellába, így is törekedve e jelentős helyi érték megőrzésére.

A fejfa mondatni „patajikum”

Ehhez a törekvéshez kapcsolható Kiss István dunapataji születésű festő, rajztanárnak az itteni egyedülálló sírjelekről készült sorozata, aki munkássága alatt számos festmény, grafika, linómetszet munkájában felhasználta a fejfák motívumait. – A fejfa egyedi és különleges eredménye a pataji szellemnek, a helyi értéktár pótolhatatlan darabja, úgy is mondhatnám, „patajikum” – mondta a pataji kötődésű Kiss Gy. Csaba Széchenyi-díjas irodalomtörténész.

Az is szokás volt régebben, hogy ha a faluból az embert más vidékre vitte az élete, vitte magával a fejfát, és ahol eltemették, ott a szülőfalujára jellemző emberalakos fejfa jelezte a síron, hogy itt egy dunapataji református ember nyugszik.

Napjainkra már nem jellemző, hogy bárki is fából készült sírjelet állít elhunyt szerettének. Néhány van csupán, ezek közül is kiemelhető az utóbbi tíz évből egy míves pataji fejfa, a kalocsai Farkas Zoltán fafaragó munkája, mely egy helyi állatorvosnak állít emléket.

– A néprajztudomány nagy bánatára, se Dani Sándorral, sem az 1970-es években elhunyt Imri Jánossal nem készült egyetlen interjú sem, így valószínűleg a pataji fejfák pontos eredete a múlt titka marad – mondta Schill Tamás Péter. – Valószínűleg a pataji fejfaállítás szokása és a körülötte kialakult hagyomány megszakad. Azonban olyan történelmi, helytörténeti és néprajzi értéket képviselnek, amely – mint az élettől a halál – elválaszthatatlan Dunapataj kultúrájától.