Bán Mór: nem kell, hogy mindenben hibátlan legyen egy történelmi regény

Bán János, Kecskemét alpolgármestere – szerzői nevén Bán Mór – a bibliotékában a Békés Megyei Könyvtár és a Szent György Lovagrend vendége volt. A többkötetes, több díjat nyert alkotóval Ugrai Gábor, a Belvár történelemtanára, a városvédő és városszépítő egyesület elnöke beszélgetett.

Elkezdte érdekelni Corvin János története

A kiadóval egyetértve úgy volt vele, hogy egy dicsőséges korszakot érdemes választani. Lenyűgözte Hunyadi János és Mátyás király karaktere, és van egy harmadik nemzedék is, Corvin Jánossal, Mátyás törvénytelen gyermekével, akit elárultak. Hangsúlyozta: Mátyás idejében a magyar királyság az egyik legerősebb gazdasági, katonai hatalom, egy birodalom volt, amely az uralkodó 1490-es halála után lényegében mindössze 36 év alatt, az 1526-os mohácsi vészig szétesett.

Elkezdte Corvin János érdekelni – és megjegyezte, hogy egyébként rengeteg törvénytelen gyermekből lett később uralkodó –, anyagokat gyűjtött róla. Belátta viszont, hogy önmagában nem érthető Corvin János története, nem magyarázható meg, hogy miért verte szét Kinizsi Pál a fekete sereget, hogy a Mátyást szintén szolgáló főurak miért fordultak ellene – olvasható a beol.hu oldalán.

Kiterjesztette a kutatást Mátyás király korszakára is

Ezért kiterjesztette a kutatását Mátyás korszakára is. Aláhúzta, miszerint a mesék, a mondák alapján rajongtak a bölcs és igazságos királyért, a források szerint viszont egy rendkívül gyűlölt uralkodó volt. Az ő esetében is fontos, hogy miért fordult ellene nagybátyja, Szilágyi Mihály – aki lényegében egy katonai puccsal királyt csinált belőle 14 évesen –, vagy nevelője, Vitéz János.

Bán János kiemelte: Mátyás egy rendkívül erős államot hozott létre, ehhez azonban pénz kellett. Azzal, hogy négyszeresére-ötszörösére emelte az adókat, pokoli terhet rótt minden rétegre, ráadásul állandóan háborúzni kellett, és nem a török ellen menni, hanem nyugat felé. Itt megint jött a kérdés: miért megy Mátyás a Nyugat ellen. A választ édesapja, Hunyadi János történetében kell keresni, aki hiába kért segítséget a nyugatiaktól, nem kapott.

A három nemzedék története egy ívet ír le

Hunyadi János egy katonai zseni volt, egy mesebeli figura, aki egyszer csak feltűnt a történelem színpadán, és megmentette egész Európát Nándorfehérvárnál – folytatta Bán Mór, hozzáfűzve, hogy Hunyadi Jánosról nem tudni semmi pontosat, hogy hol és mikor született, csak azt, hogy valamikor 1395 és 1410 között, az édesanyja neve sem ismert.

Azért árulták el Corvin Jánost, mert a főurak alig várták, hogy egy olyan uralkodó érkezzen, aki nem háborúzik, aki nem adóztat, és lehet folytatni a lopást, a rablást. Ezért jött II. Ulászló, Dobzse László, és a történet vége nem Mohács, az csak az utójáték, hanem Nándorfehérvár 1521-es eleste – magyarázta a szerző. A történet eleje és vége is tehát Nándorfehérvár, a három nemzedék története pedig egy folyamat, amely egy ívet ír le.

Bán Mór: nem kell, hogy mindenben hibátlan legyen egy történelmi regény

Ugrai Gábor kérdésére Bán Mór beszélt arról is, hogy az anyaggyűjtést soha nem lehet befejezni, legfeljebb abbahagyni. Egy történelmi regényíró támaszkodik a történészek kutatásaira, de neki is kell forrásokat böngésznie, mivel vannak olyan részek, amelyek a történészek számára nem érdekesek, neki viszont azok. Van olyan forrás, amit lehet, hogy hónapokon át olvas, viszont a regényben csak három mondatban jelenik meg.

Ugyanakkor egy történelmi regénynek nem feladata, hogy hibátlan, hogy hiteles legyen. A műfaja fikció. Igyekszik rekonstruálni, bemutatni, hogy az író szemszögéből mi történhetett. Persze minél több pontos részlet van benne, annál jobb – magyarázta a szerző. Hozzátette: Hunyadi János fiatalkoráról lényegében nem tudni semmit, ott ki kellett pótolni a hiányzó részeket, később pedig azt kellett mondhatni regényesíteni, ami valójában történt.

Hunyadi sorozat: Konstantinápoly elfoglalása következik

Jövőre jelenik meg a Hunyadi regénysorozat részeként a következő kötete, Konstantinápoly 1453-as ostroma következik, amely egy fontos mérföldkő volt. Egykor ezt tekintették a középkor végének és az újkor elejének, nem Amerika 1492-es felfedezését. Konstantinápoly elfoglalása után három évvel, 1456-ban pedig immár Nándorfehérvárnál – amit a törökök a szent háború kapujának neveznek – voltak az oszmánok, akik végső célként Róma elfoglalását, a kereszténység legyőzését tűzték ki.

Hozzátette, hogy Nándorfehérvárnál is megtörtént az, ami Konstantinápolynál, azaz a törökök kitűzték a lófarkas zászlót, viszont volt egy névtelen magyar katona – nem igaz, hogy Dugovics Titusznak hívták –, aki a törökkel együtt az iszlám lobogót is a mélybe rántotta, aki a hőstettével erőt adott a többieknek a további küzdelmekhez. Ennek hála megfordították az állást, menekülésre késztették a törököket. Hangsúlyozta: a hasonló tettek az egész magyar történelemre jellemzőek.