Kecskemét napja: számos izgalmas legenda övezi a város megalakulását

Nosztalgia sorozatunkban ezúttal e régi történelmi eseményt elevenítjük fel. A múltat ezúttal is a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunk alapján idézzük fel, melynek forrása Székelyné Kőrösi Ilona Kecskeméti évszázadok – Fejezetek a város múltjából című könyve volt. A múltidéző sétánkat pedig Sebestyén Imre gyűjtő hagyatékában lévő képeslapokkal tettük szemléletesebbé.

1368-2024

A 656 év nem azt jelenti, hogy a Kecskemét csak 656 éve áll fenn. Számos legenda terjeng Kecskemétről, melyek több évszázaddal ezelőtti életre utalnak e területen. Ezt támasztják alá a régészeti leletek is, melyekből számos a 20. században került elő. 

Kecskeméttel kapcsolatban több legenda is él. Városunk belterülete sokkal kisebb volt. Az árkokon és kapukon kívül csak a 19. század első felében kezdtek el építkezni. A hagyomány szerint elődeink azt tekintették igazi kecskemétinek, aki a mai nagykörúton belül, azaz a Kaszap kútja környékén született. A város történelme során sokan rácsodálkoztak arra, hogyan alakult ki a puszta homokon virágzó mezőváros. Erre adhat magyarázatot Kaszap táltos legendája. 

Kaszap táltos legendája

A történet szerint, amikor a honfoglalás környékén, Árpád Kecskemétet is kijelölte népének lakóhelyéül, sokan zúgolódni kezdtek, hogy olyan homokpusztaságban kell letelepedniük, ahol még ivóvíz sincs. Árpád ekkor fordult tanácsért Kaszap táltoshoz, aki elkérte a fejedelem kardját, és ásni kezdett vele a mai Kaszap utca végénél, a Ceglédi út torkolata körül. A kard nyomán jóízű és bővizű forrás fakadt a homokból. A népi emlékezet úgy tartotta, hogy ezer évig onnan hordták a kecskemétiek az ivóvizet, és még a vízvezeték megépítése után is áll Kaszap kútja.

Dellő-mocsár legendája

Egy másik legenda a Déllő-tóhoz fűződik. A mai Gyenes tér helyén egykoron nagy, mocsaras tó állott, melyet a 19. század elején csapoltatott le Gyenes Mihály mérnök. A Déllő-tó nevet kapta (később Dellő-tó), mely arra utalt, hogy ez volt a legelő jószágok itató- és delelőhelye. A szóhagyomány szerint egyszer, amikor 1000 környékén Szent István király seregével letáborozott Kecskeméten, az éjszaka a Déllő-mocsár környékén szúnyogok ezrei keltek szárnyra, pusztulással fenyegették a sereget. Mindenki a királytól várta a segítséget. István a sátrában imádkozott. „Uram a pogányság ellen megyünk… Segíts meg most bennünket!” Imáját követően a szúnyogok milliárdjai visszahullottak a mocsárba, és harcosok békésen nyugovóra térhettek. A hagyomány szerint István elrendelte, hogy a csodás meghallgatás emlékére ezen a helyen templomot építsenek. Ez volt a Homoki kápolna, melyet a város első templomaként tartanak számon.

Sok évszázados régészeti leletek

A régi élet nyomaira régészeti leletek is utalnak. Kecskemétről az első írásos forrás a 14. századból származik, a régészeti leletek azonban sokkal régebbi életről is tanúskodnak. A legrégebbi kultúra nyomai 1907-ben a Czollner téri Ótemető megszüntetésekor kerültek elő, temetkezésre használt urnák, a bronz- és kerámiatárgyak, melyek mind egy fejlett kultúrájú bronzkori nép háromezer esztendővel korábbi ittlétét bizonyították.

Pupus mester és avar sírok

A Széktó közelében, az egykori máriavárosi téglagyár területén is több értékes régészeti értékre leltek. A leghíresebb a Pupus mester nevével ellátott díszkerámia tál volt, mely az I. században készülhetett.

De nemcsak az ott talált leletek utaltak a népvándorlás utáni kultúra, az iráni eredetű szarmata népre, hanem a Nyíri út mentén feltárt településrészlet is. Az előkerült tárgyak a vasolvasztás és a fazekasműhely létezéséről tanúskodtak.

Avar sírokat a piarista gimnázium 1930-as építkezése során tártak fel. A Sallai utcában az épülő iskola közelében egy katonai vezető sírjára bukkantak, melyben fülbevalót, tegezt, nyílhegyet, tarsolyt, illetve fegyverövet és aranyveretes kardot is találtak.

Honfoglaláskori emlékek

Az egykori Reáliskola (mai Katona József Gimnázium) alapozásakor 1911-ben honfoglaláskori emlékekre bukkantak. Akárcsak a Csongrádi út mentén és Városföldön. A tanítói árvaház udvaráról pedig a tatárjáráskor elpusztult Árpád-kori lakóhely maradványai kerültek napvilágra, háztartási felszerelésekkel és állattenyésztő eszközökkel.

Kecskemét 656 évvel ezelőtt

Az első írásos források a városról a 14. századból származnak. A két fontos királyi város, Buda és Szeged közötti út mentén jelentős településsé fejlődött Kecskemét a 14. századtól. A város első okleveles említése 1353-ból ismeretes. Ebben Nagy Lajos király egyik kun hívének, Jánosnak adományozza a Kecskemét birtok mellett fekvő Ágasegyháza földjét, amely elpusztult, lakosaitól elhagyott területté vált. 

1368-ból is származik egy másik fontos kordokumentum, mely Kecskemétet már mezővárosnak nevezi. Eszerint: Nagy Lajos király és édesanyja, Erzsébet királyné az óbudai apácáknak adományozta Ceglédet. Ennek az 1368. október 2-án létrejött dokumentumnak ünnepeljük idén a 656 éves évfordulóját.