Az aradi vértanúkra emlékeztek a nemzeti gyásznapon Kecskeméten – galériával, videóval

Az Aradi vértanúk napját, október 6-át a magyar kormány 2001. november 24-én nyilvánította nemzeti gyásznappá. 1849. október 6-án Aradon végezték ki a szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnököt. A véres megtorlásoknak 157 hazafi esett áldozatául, és sokan kényszerültek emigrációba.

A külföldre menekültek közül többeket, így Kossuth Lajost, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt és Miklóst, Szemere Bertalant, Andrássy Gyulát és Táncsics Mihályt távollétükben ítéltek el, és nevüket akasztófára kiszögezve tették közszemlére. Több tízezer honvédtisztet pedig közlegényként soroztak be évekre a császári hadseregbe.

A megemlékezésen Kecskeméti Szakképzési Centrum (KSZC) Széchenyi István Technikum tanulói adtak elő emlékműsort. A 10.A, 11.A, és a 9. kéttannyelvű osztályos tanulókat felkészítette Baranyiné Vincze Ágnes és Vámosné Mannheim Judit, hegedűn Kacziba Ágnes működött közre.

Bodnárné Nagy Anita, KSZC Széchenyi István Technikum igazgatója emlékező beszédében kiemelte: az aradi tizenhárom tábornokait bátorságuk, erkölcsi nagyságuk, a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelmük és áldozatvállalásuk teszi számunkra, az utókor embere számára példaértékűvé. Az igazgató hangsúlyozta, hogy nem volt hiábavaló az áldozatuk, mert a magyar nemzet függetlensége érdekében vállalt harcuk, és vértanúságuk a nemzeti egység szimbólumává vált, és a vértanúk emléke, öröksége ma is él bennünk, körülöttünk. A róluk való emlékezés pedig büszkévé tesz, példájuk inspirál minket, hogy hittel és elszántsággal harcoljunk ama céljainkért. Áldozatuk emlékeztet minket arra, hogy a szabadság nem magától értetődő, hanem újból és újból meg kell érte küzdeni. A szabadságharc bukása ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább is erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje – mondta Bodnárné Nagy Anita.

A beszéd után elhelyezték az emlékezés koszorúit a jelenlévő országgyűlési és városi képviselők, az intézmények, politikai, egyházi és civil szervezetek képviselői.