Lenyűgöző leletekre bukkantak a régészek a Bácskában – galériával

A Bácskában az egyik legnagyobb beruházás, Felsőszentiván és Csávoly települések szennyvízcsatorna-hálózatának kiépítése zajlott az elmúlt években. A projekt egyik utolsó fázisa a szennyvíztelep építése, melyhez csatlakozik egy közel hathektáros nyárfás szennyvízszikkasztó telep. Az építkezés óriási földmunkával jár. 

A szennyvízszikkasztó kiépítéséhez komoly földmunkákat fognak végezni a területen, ami a régészeti jelenségeket veszélyeztetné, sőt, nagyrészt el is pusztította volna, ezért a jogszabály szerint régészeti feltárás elvégzésére van szükség, melynek során az előkerülő leleteket megmentik és szakszerűen feltárják, dokumentálják.

A közel 60 ezer négyzetméteres területből nagyjából 50 ezer négyzetméter az, amit a teljes felületi feltárásra írtak ki a korábban elvégzett próbafeltárások eredményei alapján. 

A régészeti munkálatokat a Magyar Nemzeti Múzeum alvállalkozójaként a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai végezték.

Lenyűgöző leletek: több korszak emlékanyaga is előkerült

– Több korszak emlékanyaga került elő. Legintenzívebben a szarmaták telepedtek meg, három településük is érintette magát a beruházási területet. A Krisztus utáni 3. században alapították meg első falujukat itt. Ezt követően a 3–4. század fordulóján ismét ide települt az egyik közösségük, de a legfiatalabb szarmata település már a hun korba vezet minket: talán a legizgalmasabb az 5. századi kisebb falurészlet a területen. Ez közel ezer régészeti jelenséget jelent, melyekből nagyszámú leletanyag, főként kerámiatöredékek, de jó néhány korabeli ékszer és római pénz is előkerült. Ezen kívül még találtunk az avar időszakból két magányos, egymástól több, mint 100 méterre előkerült női sírt, illetve két komplex, nagy méretű árokszakaszt, ami szintén erre a periódusra sorolható. Ez nagyjából a 7., 8. század környékét jelenti. A területnek a délnyugati sarkában egy Árpád-kori, 12–13. századi korai magyar falunak a széle esett a beruházási területre, és ennek a nagyon szép emlékanyaga került a szemünk elé – mondta hírportálunknak Wilhelm Gábor, a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti osztályvezetője, a feltárás vezető régésze.

Korábban is találtak már a környéken értékes leleteket

Közel 10 éve a csávolyi vízműtelepen egy szarmata temetőt tártak fel, míg előtte az 55-ös főút felújításához kapcsolódóan végeztek kisebb munkálatokat a területen, de ilyen méretű ásatás még nem történt a szűkebb régióban, de még a Bácskából is csak pár feltárás – többek között  a Kőhegyi Mihályhoz kapcsolható madarasi szarmata temető – említhető meg.

– A feltárás egyik fő jelentősége, hogy eddig nem kutatott nagyságú felületen ismertük meg a térség múltját – fogalmazott  Wilhelm Gábor.

Egyszerre látható az összes korszak

Az ásatási technológiájuk úgy működik, hogy a felső bolygatott talajréteget munkagépekkel eltávolítják, ezáltal létrehoznak egy egységes tükörfelületet, melyben kirajzolódnak a beásott régészeti jelenségek, amiket a különböző történeti időszakokban ástak be.

– Ez nagyon izgalmas dolog, mert most az összes korszak egyszerre látható az ásatáson. 

 Mivel minden területen picit más volt az akkori emberek élete, szokása, ezáltal a hasonlóságokat és a különbségeket is meg tudjuk figyelni a különböző korszakbeli lelőhelyeken – mondta a szakember.

Az értékőrzés a fő céljuk

– Nagyon fontos, hogy ezeket minél pontosabban, szakszerűbben megfigyeljük és kutassuk, mivel a munkánknak az értékőrzés az egyik fő lényege, hogy ne pusztuljanak el ezek az információk, és mindig rendelkezésünkre álljanak – magyarázta a régész.

A gyönyörű szép dolgok, amiket találtak, egy pillanat alatt elpusztulnak majd a nagy munkagépek által, de ebben az esetben ez a dolgok rendje, mivel az ásatás okát pont ez, a várható megsemmisülés jelenti.

– A pusztulás mellett értékőrzés is ez, hiszen ezek a csodálatos leletanyagok bekerülnek a múzeumba, a magyar muzeológiába, ezáltal a magyar tudatnak is részei lesznek. A leletek értékesebb, látványosabb darabjai egy-egy kiállítás során a látogatok elé is kerülnek, de egy ilyen nagyobb feltárás teljes anyaga egyben általában nem bemutatható – fogalmazott a feltárás vezető régésze.

A vermekben a gabona akár 100–150 évig is csíraképes maradt

A szarmaták nagyon magas szintű mezőgazdasági művelést végeztek ezen a helyen – tudtuk meg Wilhelm Gábortól. A vermeik méretéből látszik, hogy óriási mennyiségű gabonát tároltak. Ezeket a speciális, méhkas alakú vermeket úgy alakították ki, hogy csináltak nekik egy viszonylag szűk szájrészt, ami lentebb, a nyakától szélesedik.

– Már nagyon korán, a neolitikum idején rájött az emberiség, hogy ez a gabonatároló típusok egyik legjobb formája. Ugyanis ez a méhkas alakú, kiszélesedő gödörtípus viszonylag egyenletes hőmérsékleti görbét mutat. Tehát a gabonának, amit beleraktak, ideálisabb környezetet biztosított. A száját általában légmentesen lezárták. 

 Ez volt az egyik nagyon praktikus hozadéka ezeknek a vermeknek. A másik pedig, hogy el is rejtették a benne lévő terményt ezáltal – mondta Wilhelm Gábor.

A klasszikus szarmata épületek

A szarmata épületek sajátossága, hogy négyszög alaprajzúak és a földbe mélyedtek le. A tetőszerkezetre a középen lévő nagy méretű cölöphely utal. Sátortetőt jelez ez a megoldás, és szinte csak ilyen típusú épületet találunk a Duna–Tisza közi szarmatáknál. A padlón különböző kisebb karólyukakat látunk, amik a szövőszék használatát jelzik. Megfigyelhető, hogy nem építettek tüzelőberendezést az épületekben. A szarmata periódus a Krisztus utáni első fél évezred, egy klimatikusan melegebb időszak volt. A források alapján tudjuk, hogy Britanniában a rómaiak szőlőt termesztettek ebben az időszakban. Ez a szarmatáknál azt jelentette, hogy valószínűleg a teleket komolyabb fűtőlétesítmények nélkül is kihúzhatták házaikban. Esetleg egy felmelegített követ vittek be a hidegebb időkben, ami biztosította számukra a meleget, és így ezekben a házakban aludhattak.