2024.09.29. 19:50
Bozsó János emlékét élteti a gyűjtemény
Kecskemét egyik legismertebb képzőművészeti kiállítóhelye a Bozsó Gyűjtemény, mely az egykori Klapka-házban található. Bozsó János Munkácsy-díjas magyar festőművész, műgyűjtő és múzeumalapító munkásságát élteti és ápolja a mai napig. Az ismert kecskeméti alkotó nemcsak festett, de felfedezte a néprajz elfelejtett emlékeit.
A múltat ezúttal is a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunk alapján idézzük fel. A képzőművészet, a magyar néprajz és a régiségek iránt érdeklődők körében nagy népszerűségnek örvend a komoly múlttal rendelkező Bozsó Gyűjtemény. Történetét, névadóját, Bozsó János festőművészt részletesen is megismerhettük a gyűjtemény honlapján írottak alapján. A gyűjtemény életét bemutató képeslapokat Sebestyén Imre gyűjtő hagyatékából válogattuk.
Fotó: Sebestyén Imre hagyatéka
Klapka ház története
A múzeumnak helyet adó épület egy 1786-ban épült barokk lakóház, mely a kecskemétiekre egykor jellemző paraszt-polgári életforma szerint épült. Ismertebb nevén a Klapka-ház a város hajdan egyik legnagyobb telkén épült. Klapka György az 1848-as szabadságharcos tábornok ifjú korában, kecskeméti tanulmányai során – 1832 és 1834 között – piarista kisdiákként ebben a házban élt rokonainál. A jeles történelmi múlttal rendelkező műemléképület a 19. század végére olyan állapotba került, hogy a tulajdonosa szerette volna lebontatni. Szerencsére nem kapott rá engedélyt, ezért a telek másik végén, a Fecske utcán építtetett a kor szokásainak megfelelő polgári lakóházat.
Gyűjtemények háza lett
Kecskemét belvárosát a 19–20. század fordulóján hasonló eklektikus, szecessziós épületek határozták meg. A háború, az államosítás, a modernizáció korát kevés ilyen rangos ingatlan élte túl. A telket felszabdalták, a két ház két külön utcára nyílt. A Bozsó Gyűjtemény korábban a Klapka utcára nyíló épületben működött, de 2012-től a két ingatlant ismét összekapcsolták, és már Gyűjtemények Házaként fogadja a múzeumlátogatókat.
Bozsó János az expresszív festészet képviselője
A gyűjtemény megalapítója, Bozsó János decemberben ünnepelné 102. születésnapját. Az ismert festőművész 1922. december 27-én született Kecskeméten. Gyermekkorát egész életére kihatóan a szegény paraszti sors formálta. A kemény évekből a természet és a népművészet szeretetét és tiszteletét hozta magával örök útravalóként. Az 1940-es évek második felében, a külvárosban meghúzódva kezdett autodidakta módon festészettel foglalkozni. Az ötvenes évek közepére kialakította festői nyelvezetét, művészetében az érzelmi töltöttséget tartotta az egyik legmeghatározóbb elemnek. Soha nem akart lemondani a festőiségről. Lételeme és jellemzője volt a telített színek, a széles, gyors, szabadon repülő ecsetvonások használata, a fény és árnyék ellentéte. A hazai expresszív festészet kimagasló alkotójává vált.
Festészet és műgyűjtés
Első önálló kiállítását 1957-ben a Kecskeméti Katona József Múzeumban rendezték. Ekkor költözött a régen áhított első műtermébe, az ódon Klapka-ház egy szegletébe. Életében elválaszthatatlanul összeforrt a festészet elmélyült művelése és a műgyűjtés szenvedélye. Kezdetben csak csendéleteihez keresett poros padlásokon, zsibpiacokon régi, szép tárgyakat. Fáradhatatlanul rótta a környékbeli tanyavilág bekötőútjait, hogy így szerzett élményeiből ihletett merítsen. Felfedezte a magyar néprajz elfelejtett emlékeit. Régi tárgyak sokaságát igyekezett megmenteni a pusztulástól.
Fotó: Sebestyén Imre hagyatéka
Kiállítások sokaságát mutatta be
Kezdetben csak a kvalitásérzéke vezette, majd évek alatt tévedhetetlen műgyűjtői tudást szerzett a magyar néprajz és az európai iparművészet számos területén. Számtalan egyéni és csoportkiállításon vett részt Magyarországon és külföldön. Műgyűjteményét évtizedeken át festészetéből gyarapította. Megteremtette a régió legnagyobb látogatható magángyűjteményét, amelyben a magyar néprajz és az európai iparművészet kiemelkedő tárgyi emlékei kaptak helyet a 15. századtól a 20. század elejéig tartó időszakból.
Számos kitüntetést kapott élete során
Bozsó János 1975-ben szülővárosának, Kecskemétnek ajándékozta műgyűjteményét. 1979-től a gyűjtemény megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Az állandó kiállítást életében többször bővítették a szédületes gyorsasággal gyarapodó tárgyak miatt. 1993-ban egy alapítványt hozott létre Kecskemét városa és a művész a gyűjtemény fenntartására és gondozására.
Számos kitüntetéssel ismerték el hatalmas és egyedülálló alkotói, gyűjtői és mecénási munkásságát, mégis szerény és szeretnivaló tudott maradni. 1998. december 14-én, nem sokkal 76. születésnapja előtt búcsúzott el az élettől.
