Beremendi-Schultz Henrik tárogatóművész koncerttel ünnepli 80. születésnapját

Beremendi-Schultz Henrik egykoron évtizedeken át Németországban élt, de lassan három évtizede Ágasegyházán, csendes környezetben egy tanyán tölti mindennapjait. Az élete a zene és az ének, mai napig gyakran vannak fellépései országszerte, sőt külföldön is. 

– A nyolcvan esztendő mérföldköveit tekintve, mit emelne ki?

– Beremenden születtem, a művésznevem is erre utal. Már gyermekként imádtam és tudtam is énekelni, az iskolai kórus tagja voltam. 1957-ben családommal együtt Németországba költöztünk, ott végeztem el a zeneművészeti főiskolát. Honvágyam volt, így 1995-ben hazaköltöztem. Kecskeméten és Nagykőrösön tanítottam iskolákban, és folyamatosan zenélek, fellépek. Nagy örömömre azt csinálom, ami éltet és boldoggá tesz.

– Rendkívül jól tartja magát! Egészségileg is minden rendben?

– Köszönöm, valóban fitt vagyok, harmóniában önmagammal, test és lélek szintjén egyaránt. Úgy gondolom, hogy az ének és a zene a lelkemet táplálja, ráadásul a fúvós hangszerek a tüdőt edzik, és frissen tartják a sejtjeimet. Amit még fontosnak tartok, étkezés terén a mértékletesség híve vagyok, és sok mindent magam termelek meg. Mindezt ötvözöm a szabad levegővel, a tanyámat körülvevő nyugalommal. 

– Említette, hogy honvágya miatt tért vissza Magyarországra. Miért pont Kecskemét környékére?

– Beremenden már nem nagyon éltek rokonok, és egy német barátom által felajánlották, legyek Kerekegyházán a Magony tanyán üzletvezető. Szerettem azt a munkát is, szerveztem a kulturális programokat, cigányzenekart és táncosokat hívtam, és természetesen én magam is felléptem. 

– Milyen hangszereken játszik?

– A főiskolán szólóének és klarinét mellett zongorázni tanultam, később más hangszereken is megtanultam játszani, például tárogatón. A szívemhez a klarinét és a tárogató áll legközelebb. Sokoldalúságomnak köszönhetően minden zenei stílust játszok, magas szinten. Legyen az klasszikus zene, könnyűzene vagy éppen opera, magyar vagy külföldi dallam. Az egyik kedvencem a Titanic zenéje.

– Még most is fellép?

– Igen, mai napig sok helyre hívnak. Úgy érzem, a legjobb formámban vagyok. A Jóisten órási tehetséggel áldott meg, úgy érzem, az az életfeladatom, hogy ezzel örömet és boldogságot szerezzek másoknak. Általában önállóan lépek fel, így nem kell senkihez sem igazodnom, de olykor több művészbarátommal együtt.

– Ha egyedül játszik, milyen hangszeren?

– Tárogató a kedvencem, mert nagyon különleges, öblös a hangja. Mondhatni nincs is szükség más hangszerre. Ha ezen játszom, a közönség sosem unja meg.

– Szombaton tartja jubileumi születésnapi koncertjét. Mit lehet erről tudni?

– Kecskeméten, a Cifrapalotában 17 órakor kezdődik a koncertem, melyen több művészbarátom is fellép: a Lakó Sándor Kamarazenekar, tárogatós barátaim, Molnár László gitáron, Lázár Ági énekkel, Murata Marika zongorán, valamint Jubilár. A zenei repertoár nagyon színes, a klasszikustól a könnyűzenéig mindent játszunk. A belépés ingyenes, de természetesen minden adományt örömmel fogadunk.

– Hogyan tervezi a következő hónapokat?

– Fellépek Kecskeméten az Idősek napi rendezvényen október elején. Az ősz folyamán megyek Németországba és Ausztriába is. Sűrű lesz a programom Advent idején is. Nagyon várom a következő hónapokat, engem minden fellépésem boldoggá tesz.

– A zenélésen túl mi az, ami kitölti a szabadidejét?

– Festek és grafikákat is készítek. Sokszor vonatozás közben is nézem az utastársaimat, ahogyan telefonoznak, én meg közben lerajzolom őket.