2024.08.19. 10:58
Gazdagodott a Felső-Kiskunsági Emlékek Háza
Újabb darabokkal gyarapodott Székely Gábor magángyűjtő múzeuma, a kunszentmiklósi Felső-Kiskunsági Emlékek Háza. Borsos József, a magyar biedermeier festészet jelentős alakjának aláírásával ellátott közepes méretű kép megszólalásig hasonlít a Magyar Nemzeti Galériában található, „Szabadság apotheozisa” című szignózatlan alkotással.
– Petőfivel kapcsolatos rejtélyek hosszú sorára bukkannak azok, akik életével és utóéletével foglalkoznak. Nekem is sokszor került a látóterembe több függőben lévő kérdés, ilyen a közelmúltban a birtokomba jutott festmény, ami erdélyi környezetben ábrázolja a nagyszámú lelkes népfelkelőt és a honvédokat. Az előtérben Petőfi ül lovon, a nőalak pedig Hungária allegóriája, aki jobb kezében kivont kardot, bal kezében a nemzet zászlóját tartja. A Borsos József kézjegyével ellátott kép alapján nagy bizonyossággal állítható, hogy a Magyar Nemzeti Galériában őrzött „Szabadság apotheózisa” című szignózatlan alkotás is a művész keze munkája – fogalmazott Székely Gábor.
Számos ritkaságnak számító, a térség történelmét felölelő iratot is őriz magángyűjteményében a kunszentmiklósi helytörténész. Ezek egyike Bankós Károly kunszentmiklósi jogász, bíró, Petőfi Sándor barátjának levele.
– Bankós Károly 1901-ben juttatta el levelét a Vasárnapi Újság szerkesztőségébe, amiben visszaemlékezik a költővel eltöltött időkre, a vidám mulatozásokra. Kifejti azt is, hogy Petőfi Sándor és felesége Szendrey Júlia boldog házasságban éltek. A feleség a költő eltűnése után komolyan foglalkozott az öngyilkosság gondolatával. Az írás amellett, hogy hűen tükrözi szerzője Petőfihez való kötődését, korrajz is egyben – sorolta Székely Gábor.
A művelt jogászember levele mellett gyűjteményében őrzi Bankós Károly jurátus kardját Székely Gábor, amit vélhetően használt is a szerbek ellen a délvidéki harcokban.
Bankos Károly Petőfi barátja volt
Bankos Károly Kecskeméten végzett jogot, majd ügyvédi vizsga letétele után Kunszentmiklós közbírája lett. 1867-ben törvényszéki bíróvá, 1872-ben járási albíróvá nevezték ki. Még jurátus korában szoros barátságot kötött Petőfivel. Mikor a költő 1848-ban követjelöltként lépett föl a Kis-Kunságban, mindvégig kitartott mellette és védelmére kelt az akkori Pesti Divatlapban. Petőfivel váltott leveleit s a költőről való visszaemlékezéseit a korabeli lapok közölték.