Új Petőfi emlékhely is lehetne az elhagyatott emléktábla

Szabóné Harkai Erika elkötelezett Petőfi hívő, hosszú ideje kutatja Petőfi Sándor családjának, a Petrovics család kiskunsági pusztákhoz, Jakabszálláshoz kötődő szálait. Így talált rá erre a Kecskemét Jakabszállás felőli határában az 1977-ben emelt emlékhelyre, mely mögött nem sokkal áll a hajdani fehértói/matkói csárda épülete.

Emlékül a régi állatvásároknak

A következő szöveg olvasható a táblán: „Ezen a helyen, a Halasi út és a Kocsis-tó között az egykori Fehér-tói csárda előtt tartották 1845-ig Kecskemét országos hírű állatvásárait. Az évenként megrendezett vásárok közül 1591 óta a Lőrinc napi volt a legjelentősebb, ilyenkor két hétig állat- és egy hétig kirakodó vásárt tartottak.” (Emelte: Kecskemét Városi Tanács VB. 1977)

Rendbe tették az emléktábla környezetét

– Méltatlanul elhanyagolt volt az emlékhely. Bozótszerűen benőtte az ökörfarkkóró, a vadkender. A takarítás közben vettük észre a férjemmel, hogy lépcsőzete van, melyet már teljesen beborított a humusz, és benőtte a növényzet. Találtunk az árokban négy henger alakú, talán zsámolyként használt követ, ezek részei lehettek az emlékhelynek. Most rendbe tettük a környéket, bízom benne, hogy egyszer az illetékesek méltó módon rendbe hozzák, megállóhelyként, pihenőhelyként is szolgáló emlékhellyé alakítják ezt a Petőfi Sándor családja számára is fontos helyszínt – mondta az ismert helytörténész, majd kitért a Petőfi, azaz Petrovics család kecskeméti és kiskunsági pusztákhoz való kötődésére.

Petrovics család kötődései

– A mai Jakabszállás helyén terült el az egykori szabad-jakabszállási puszta, ahol 200 éve még a legelésző állatok, hajtóutak, csárdák, vásárok határozták meg a pusztai életképet, sőt fellelhetők a Petrovics család kötődései is. A pusztai élmények nagy hatással voltak Petőfi Sándor tájköltészetére is – jegyezte meg, és további érdekességekről is szólt.

– Ez az emlékhely egy új Petőfi emlékhely lehetne, hiszen édesapja nagyon sok időt töltött itt az állattartás és állatvásárok kapcsán. Ebben a korban az alföldi mezővárosok értéktára, vagyona a jószágállomány volt. Kecskemét város „kincstára” a bugac-monostori pusztán, Szabadszállás város „kincstára” a szabad-jakabszállási pusztán legelt. A Petrovics család 1818 és 1841 között több időszakban is Szabadszálláson élt. Petrovics István a település megbecsült, kiskun redemptus polgára volt. Párhuzamosan több csárdát, vendéglőt, mészárszéket is bérelt, amelyeket leginkább innen, a jakabszállási pusztáról látott el friss portékával. Nem véletlen, hogy „Kis-Kunságnak száz kövér gulyája…” és hasonló képek visszaköszönnek Petőfi verseiben…

Rendszeresen látogatták a vásárokat

A hírös kecskeméti vásárokat itt tartották a szomszédban, a Matkói / Fehértói csárda környékén. A mintegy két hétig tartó állatvásároknak Petrovics István rendszeres látogatója volt, s amíg ő adott-vett, üzleteket kötött, addig a korabeli emlékezet szerint Petrovicsné asszony híresen finom lacipecsenyét sütögetett és árult a vásári sokadalomban – tette hozzá Szabóné Harkai Erika, végül kitért még egy érdekességre.

Verseiben is felidézi

– Kecskeméthez, a kecskeméti pusztákhoz ezer szállal kötődött Petrovics István és családja. Sándorka 1828-1831 között kecskeméti kisdiákként a szüleivel bizonyára gyakran időzött a szomszédságban megrendezett matkópusztai vásári forgatagban. Ez jelenik meg Petőfi Hírös város az aafődön Kecskemét… című versében is.