Krisztusi korba lépett a bugaci Hittanya tábor – galériával

Az idei tábor a 33 év, azaz a krisztusi kor jegyében szerveződött. A programok és az előadások arra fókuszáltak, milyen módon tehetjük krisztusivá az életünket, a hétköznapjainkat – fogalmazta meg a tábor vezetője, dr. Finta József plébános.

Szeretnénk a fiatalok számára megmutatni, hogy Krisztus ma is közöttünk van. Ennek a jelenlétnek a kézzel fogható bizonyítékait próbáljuk eléjük tárni. Bemutatni, hogy jelen van a szentségekben, az élő igében, az egyház közösségében, és más-más módon ugyan, de minden ember életében megnyilatkozhat. Azt szeretnénk, ha a fiatalok felfedeznék és felismernék az életükben Jézus jelenlétének a jeleit. Mert ha megértették és megtapasztalták Jézus szeretetét, akkor ők is tudnak majd evangelizálni – hangsúlyozta a táborvezető. 

– Itt, a bugaci puszta csendjében sokkal könnyebb megélni a kereszténységet, mint a hétköznapi életünkben. A táborozók itt olyan fiatalokkal találkoznak, akik hasonlóan gondolkodnak, hasonlóan élik meg a kereszténységüket. A gyerekek úgy fogalmazták meg, hogy ezen a homokszigeten próbáljuk megélni a földi mennyországot – vette át a szót Kapus Krisztián, a tábor alapítója. Hangsúlyozta, az egyhetes tábor alatt szeretnék a gyerekek lelkét feltölteni mint egy kis akkumulátort, amiből a következő táborig táplálkozhatnak. 

A témákat és az előadókat mindig a gyerekek igényeihez alkalmazkodva választjuk ki. Ezért hívtuk meg például Vecsei Miklóst is, aki tavaly Kozma Imre atya társaságában rövid ideig már a vendégünk volt. A táborozó gyerekeket azonban annyira megérintette az akkori rövid előadása, hogy kérték idén ismét legyen a vendégünk. 

Ilyen az internetfüggőség, a börtönpasztoráció, a szeretetnyelvek, párkapcsolat a keresztény értékrend mellett, a hivatástudat, a bűn és a bűnbánat – sorolta Kapus Krisztián, aki arról is beszélt, hogy örömmel tölti el az a tény, hogy a tábor iránti érdeklődés évről évre változatlan, a tábor jó híre szájról szájra, családról családra száll. Az indulás óta már több generáció is felnőtt, így az egykori táborozók már a gyerekeikkel érkeznek, vagy küldik őket. Vannak, akik itt ismerkedtek meg és kötöttek életre szóló barátságot vagy éppen házasságot. 

Regényi Sára Pécsről érkezett a testvéreivel a Hittanyára. Elmondta, szülei kalocsaiak és ők is ide jártak táborozni. Sára másodszor vett részt a táborban, ami már az első alkalommal nagyon megtetszett neki. A hangulat, a közösség, a barátok, a sátrazás és az előadások hozták vissza idén is. 

Hasonlóan vélekedett a helvéciai Heizer Panna is, aki már nyolcadik alkalommal vett részt a Hittanya táborban. Neki is a hangulat, a programok és a helyszín tetszett meg. Mint mondta, minden évben igazi feltöltődést jelent számára a lelkigyakorlatos tábor. A programok közül Vecsei Miklós előadását emelte ki.

Kezdjünk el jót tenni! 

Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, miniszterelnöki biztos életének jelentősebb állomásait felvillantva beszélt a táborozó fiataloknak arról, hogyan erősödött meg a hite és hogyan vált belőle segítő szakember, hogyan lett a keresztény szeretetszolgálat egyik vezetője. Elmondta, 15 éves volt, amikor egy kisvárosból Budapestre költöztek. Kamaszként nehezen élte meg a változást, ám a költözésnek köszönhetően ismerte meg Kozma Imre atyát, aki épp ott kezdte meg szolgálatát, ahol a Vecsei család letelepedett. Vecsei Miklós hite Kozma Imre atya zugligeti templomában és szentmiséin erősödött meg igazán. Mint mondta, nagyon sokat tanult Kozma Imrétől. Ezekből három dolgot emelt ki. Elsőként arra hívta fel a táborozók figyelmét, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat. A második tanácsa, hogy a szeretet sok bűnt eltakar. Arra kérte a fiatalokat, hogy kezdjenek el jót tenni és vegyék észre a környezetükben élő rászorulókat. Ezáltal ugyanis megtapasztalhatják, milyen jó érzés hasznosnak lenni. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy sokan akarnak segíteni, tenni azért, hogy a kevésbé szerencsések is lehetőséget kapjanak az élettől. Nem mindegy azonban, hogyan tudunk jól segíti: úgy, hogy oda és akkor jusson, ahol és amikor a legnagyobb szükség van rá.

A fiataloknak szánt harmadik tanácsa az volt, hogy ha nem vállalnak kockázatot, akkor nem fejlődnek. Amikor érzik a meghívást, akkor ne számolgassanak, ne méregessenek, hanem induljanak el bátran az úton. De ez az indulás, ez az út ne csak önmagukért, hanem másokért is szóljon. Végezetül arra kérte a táborlakókat, hogy legyenek mindig nyitottak, megszólíthatóak a jó dolgokra. Arra biztatta őket, hogy olyan karriert válasszanak, ami egyben szolgálat is. 

A szegénység ügye nem a szegények ügye

Vecsei Miklós szociálpolitikus nevéhez számos útkereső kísérlet és szakmai újítás fűződik. Ezek között említhetjük a tarnabodi befogadó falut, a veszprémi „Pokoli Tornyot”, a nyomortelepek felzárkózását segítő Jelenlét programot, illetve a közös játékot, zenélést és labdarúgást szociálpolitikai eszközzé fejlesztő modern módszereket is. Az ezredforduló után öt éven át hajléktalanügyi miniszteri biztosként tevékenykedett. Karitatív szervezet vezetőjeként és szakpolitikusként is mindig az egyes embereket segítő gyakorlatias megoldásokat keresi.