Pszichológus segítheti a szülés ideje körül bekövetkezett veszteség feldolgozását – podcast

A műsorban Csernák Krisztina elmondta, hogy perinatális halálról beszélünk, ha az újszülött élve született, de a születést követő 168 órán, azaz egy héten belül meghal, illetve a 24. terhességi hét után 500 gramm vagy nagyobb súlyú, legalább 30 centiméter hosszúságú magzat elhal a méhen belül. A történés a nők 20-42 százalékát érinti, ami döbbenetesen magas szám – mondta el Csernák Krisztina, aki a  perinatális gyász érzelmi folyamatáról is beszélt, ami a magzat elvesztésétől fogva jelentkezik, és amitől szenved az édesanya, az édesapa, és az egész környezet. Ez abban különbözik az egyéb veszteségektől, hogy ebben az esetben nincs, vagy csak nagyon ritkán van konkrét emlékkép az elvesztett szeretett gyermekről. 

Csernák Krisztina elmondta, hogy a perinatális veszteség esetén erősödhet a bűntudat és az önvád a szülőben, esetleg a harag, mely nem csak maguk, hanem az őt ellátó kórházi személyzet irányába is kifejeződhet. Ha magukat vádolják a szülők a veszteség miatt, akkor gyakran gondolják, hogy többet is megtehettek volna a veszteség elkerülése érdekében. Ilyen történések magukkal hozzák azt, hogy a veszteséget elszenvedő szülők a kompetenciaérzésüket is elveszítik: megkérdőjeleződik bennük, hogy jól gondozták-e az elvesztett magzatot, vagy újszülöttet. Ez azzal is jár, hogy nem csak a jelen, de a jövőkép is sérül: a veszteséggel az álmaikat is elveszítik a szülők, de sérülhet a saját testhez kapcsolódó egészségtudat is - fejtette ki a pszichológus, hozzátéve, hogy egy kommunikációs zárlat is kapcsolódik az állapothoz, aminek feloldására hivatottak munkájuk során a rádióműsorban nyilatkozó szakemberek.

– Nagyon nehéz a veszteségről beszélni mind a szülőknek, mind a környezetnek, valamint súlyosabb pszichés zavarok, depresszió, vagy akár akár pszichiátriai problémák is felléphetnek. Az ilyen veszteséget átélt kismamák mintegy egyötödénél tapasztalható poszttraumás stressz zavar, mely során emlékképek villannak be, szorongás jelentkezik – mondta az egészségpszichológus.

Fischer Vivien arról beszélt, hogy már a kórházi tartózkodás napjaiban elindul a gyászfeldolgozás támogatása a veszteséget átélt kismamáknál. A szülésznő elmondta, hogy legtöbben az első trimeszterben vesztik el gyermeküket. Ennek kezelésével kapcsolatban hangsúlyozta a megfelelő kommunikáció fontosságát a kórházi személyzet részéről, amit meglátása szerint már az egyetemen tanítani kellene. A két szakember a különböző szakmai konferenciákon is megragadja a lehetőséget, hogy beszéljen a témáról, annak érzékenységéről a kórházi dolgozók részére, ahogy tették azt a közelmúltban Kecskeméten megrendezett Regionális Ápolási Konferencián is. .

Csernák Krisztina hozzátette: nagyon fontos küldetésük saját kollégáik érzékenyítése, ami az egészségügyi ellátás minden szegmensét érinti. Céljuk, hogy a kommunikációs zárlatot minden oldalon segítsenek feloldani. Hozzátette, hogy a Kecskemét központjában hamarosan nyitó Empátia Pszichológiai Központban számos ingyenes előadást, érzékenyítő beszélgetést terveznek megvalósítani az érintettek számára. Ezzel azoknak is segíteni szeretnének, akik esetleg nem tudják megfizetni a hasonló ellátási formákat – emelte ki Csernák Krisztina.

Fischer Vivien elmondta: ha nem az adott pillanatban nincs birtokunkban a megfelelő kommunikációs eszköz a veszteséget átélt személy felé, egy nyugtató, együttérzést jelentő érintés is sokat jelenthet. Azonban azt is tiszteletben kell tartani, ha valaki nem akar nyitni ebben az állapotban. Szülészet-Nőgyógyászati Osztályon pszichológiai segítséget is nyújtanak, pszichológus kolléganőjük heti két alkalommal jár be a bent fekvőkhöz. Csernák Krisztina azzal egészítette ki, hogy aki segíteni szeretne veszteséget átélt anyukáknak, ne tanácsot fogalmazzon meg számukra - noha ezt segítő szándékkal teszi -, mert abban az állapotban minden mondat beég az emberbe. Ekkor elég csupán az empatikus jelenlétet nyújtani, és biztosítani a szülők számára az emberi méltóság megtartásának lehetőségét. A pszichológus kiemelte, hogy szükség esetén a bent tartózkodás után a veszteséget átélt szülő átirányítható a pszichológiai szakellátás felé.