130 éve ismerte meg az ország a bugaci puszta varázsát

E heti múltidézésünk során a bugaci puszta sikertörténetét idézzük fel. Időutazásunkhoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul. Herman Ottó életét, munkásságát, bugacpusztai látogatását dolgozta fel Horák Béla kecskeméti helytörténész a Herman Ottó látogatása Bugacon című könyvében. Illusztrációként régi képeslapokat Sebestyén Imre hagyatékából válogattunk.

Tanulmányozta a pásztoréletet

1895-ben Herman Ottó azzal a céllal érkezett Kecskemétre, hogy a bugaci pásztoréletet tanulmányozza. Az ezredéves országos kiállítás ősfoglalkozásokat – ezen belül a pásztoréletet – bemutató részéhez kutatta, gyűjtötte az anyagot. Nagy szakértelemmel értékelte a puszta sajátosságait, a nomád pásztorélet titokzatos világát. A látottakat megírta Bugacz pásztoréletéből címmel, mely sokak érdeklődését felkeltette. Egy évre rá, 1896-ban pedig már a Világkiállításon is bemutatkozhatott Bugacpuszta. Nemcsak a tárgyi eszközöket, cserény és a tartozékait ismerhette meg a közönség, hanem néhány pásztor, Zubornyák Sándor, Dobos József, Gubacsi Pál személyesen is részt vett a rendezvényen. Ennek köszönhetően a kiállításra látogató magyarok és külföldiek sokasága szerezhetett ismereteket Kecskemét híres pusztájáról. Számos hírszolgálat is beszámolt a bugaci pásztorbemutató sikeréről. A Bugaci-puszta – mint az ősi, magyar, félnomád pásztorélet színhelye – ezután vált igazán ismertté, kiváltva mind a tudósok, mind a művészvilág érdeklődését.

Természetszeretet gyerekként megmutatkozott

A könyv bemutatja Herman Ottó életet is, melyből megismerhető, hogyan is fordult a természet felé az egyébként lakatosnak tanuló fiú. Herman Ottó 1835. június 26-án a Zólyom megyei Breznóbányán egy német anyanyelvű evangélikus családban született. Édesapja kamarai bányaüzemi kirurgus (orvosnál alacsonyabb képzettségű sebészmester) volt, szerény állami fizetéssel. A bányaüzem vezetősége 1847-től a diósgyőri bányakörzetbe helyezte át. A család Alsóhámorba költözött.

Ottó a közeli erdőkben, a Bükk hegység romantikus, vadregényes részén egyre közelebb került a természethez, megfigyeléseket végzett. Sosem hunyt ki benne a természet szeretete. Fiatal felnőttként már szabadidejében természettudományi ismereteinek bővítésére, bejárta Észak-Olaszországot, és megismerkedett az Adria gazdag élővilágával is.

Tudományos területre került

A Tudományos és közéleti pályára 1864-ben került. A kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet igazgatója, a híresen nagy tudású Brassai Sámuel pályázatot hirdetett egy konzervátori állásra, amelyet Chernel Kálmán segítségével Herman Ottó nyert el. Kolozsvárra költözve hozzáfogott a gondjára bízott állattár szedett-vedett gyűjteményének tudományos igényességű gyarapításához és rendszerezéséhez. Ezzel elindulhatott a tudományos pályán. Szinte minden a kezébe kerülő, természettudományokkal foglalkozó művet elolvasott. Érdeklődését ekkortájt két, rendszertanilag egymástól távol eső állatcsoport kötötte le, a pókok és a madarak. 36 évesen már a zoológia elismert szaktekintélyeként tartották számon, felfigyeltek eddigi munkásságára.

Az évtizedek során összesen 14 könyve jelent meg, több szakfolyóirat fűződik nevéhez. Az első könyve a Magyarország pókfaunája volt, mellyel bekerült a hazai és külföldi tudományos élet élvonalába. Még Kossuth Lajossal is értekezett, levelezett a pókokról, ebből barátság is lett.

Politikát tudta egyeztetni a munkájával

Kossuth javaslatára lett Herman Ottó Szeged városának képviselőjelöltje, ahol 1879-ben meg is választották. Az országgyűlésben ellenzéki politikusként tevékenykedett. Ellenzékisége nem csak a kormánypolitika bírálatából állt: ha kellett, a szakkérdések megoldásából is kivette részét, a filoxéra elleni védekezés, az állatvédelem, a vízszabályozás, a halászati törvény és az oktatáspolitika kapcsán egyaránt felszólalt. Több mint másfél évtizedig volt országgyűlési képviselő, Szeged után Törökszentmiklóson, végül Miskolcon.

A képviselői munka mellett a néprajz felé fordult. A 19. század végén Herman Ottót a felfokozott néprajzi érdeklődése arra ösztökélte, hogy az „ősfoglalkozásokra” összpontosítson. Így került Bugacra is.

Folytatjuk...