A Kecskemétről származó fiatal tudós nagy lehetőségek előtt áll

– Mesélne a kezdetekről? Mindig is kutatónak készült?

– Kecskeméten születtem, itt éltem az érettségiig, amit a Bolyai János Gimnáziumban szereztem meg. Középiskolásként egyáltalán nem gondolkodtam a tudományról. Sokkal jobban érdekelt az irodalom, a jó könyvek. A matematika és az informatika azonban erősségeim voltak, így a kutatómunka során alkalmazott eljárásokban otthonosan mozogtam a kezdetektől. A Szegedi Tudományegyetem akkor még nagyon fiatal Gazdaságtudományi Karára jelentkeztem, ahol okleveles közgazdászként végeztem. Ott maradtam a karon, és a regionális és környezeti gazdaságtan mesterszakon szereztem meg a második diplomám. Ezen a szakon ismertem meg Lengyel Imre professzort, aki nagyon jó előadásokat tartott gazdaságfejlesztési témákban. Igazából neki köszönhetően kezdtem el érdeklődni a kutatói pálya iránt.

– Mivel ösztönözte erre?

– Az óráin izgalmas gazdasági kérdéseket vetett fel és a tudomány jelenlegi válaszait magyarázta el. Biztatta a hallgatókat, hogy írjanak tudományos diákköri dolgozatot (TDK) és az intézetében tényleg nagyon sok sikeres dolgozat született. Így jutottam el én is az országos TDK konferenciára, amire elkészítettem az első kutatói munkámat, éppen egy Kecskeméthez kapcsolódó témában.

– Mivel foglalkozott a kutatás?

– Az iparági klaszterek sikeressége mögötti kapcsolatrendszerek érdekeltek. A koncentrációs mérőszámok alapján arra jutottam, hogy Kecskeméten felülreprezentáltak a nyomdaiparhoz kapcsolódó tevékenységek. Elkezdtem hát feltérképezni a kecskeméti nyomdaipari cégek közötti tudásmegosztás hálózatát egyszerű kérdőívezéssel. Ez az adatgyűjtés nagyon jól sikerült! Szakdolgozatot, TDK-t és két rangos nemzetközi tudományos publikációt is írtam belőle.

– A két diplomája mellett két doktori fokozatot is szerzett. Mesélne erről?

– Lengyel Balázs (Lengyel professzor fia) mellett kezdtem meg a doktori tanulmányaim, aki kezdettől fogva nemzetközi publikációk írása felé terelt. Az ő iránymutatásának köszönhetően jutottam el Hollandiába, ahol az Utrechti Egyetemen gazdaságföldrajzból szereztem az első Phd fokozatom, majd a másodikat a Szegedi Tudományegyetemen közgazdaságtanból.

– Jelenleg milyen kutatási témákkal foglalkozik?

– A régiók, városok, iparágak sikeressége továbbra is érdekel, de már sokkal nagyobb adatokkal dolgozom, legtöbbször valamilyen hálózatos módszertan segítségével. Jelenleg az Európai Unió Marie Skłodowska-Curie posztdoktori ösztöndíjasa vagyok. Ennek köszönhetően dolgozhatom már második éve Bécsben a Complexity Science Hub nevű kutatóintézetben egy nagyszerű csapattal. A projektem mentora Frank Neffke, aki korábban 15 évig a Harvard Egyetem kutatója volt. A csapat nagyon nemzetközi, olasz, kínai, holland, amerikai és német nemzetiségű kutatókkal dolgozom együtt.

– Ön szerint, minek köszönhető, hogy ilyen fiatalon már ilyen szakmai sikereket ért el?

– Jó témákkal kezdtem el foglalkozni a pályám elején és persze Lengyel Balázs támogató szerepének is sokat köszönhetek. Ő egy fiatal kutató modern, innovatív gondolkodással, aki kezdetektől fogva a nemzetközi élvonalba mutató célokat tűzött ki, így én rögtön ebben a közegben szocializálódtam. A kutatói pálya küzdelmes, harcolni kell a forrásokért, a publikációkért, hálózatot kell építeni. Igyekeztem mindig tudatosan célokat kitűzni, melyeket eddig kisebb kerülőkkel, de mindig sikerült elérni. 

– A Kecskeméten megrendezett világkonferencián előadóként is hallhatta a közönség. Miről tartott előadást?

– Az előadott kutatásunk arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért költöznek a beszállítói cégek földrajzilag közel egymáshoz annak ellenére, hogy a szállítási költségek egyre alacsonyabbak. A magyar adatok, amiket a kutatásban használunk nagyon jók! Az ország összes cégének beszállítói mintázatait és munkaerő-áramlását együtt tudjuk vizsgálni.

– Milyen pluszt adott Önnek ez a rendezvény?

– Mindig jó érzés korábbi társszerzőkkel, kollégákkal találkozni. Emellett azzal a céllal is érkeztem, hogy egy lengyel csapattal felvegyem a kapcsolatot, ami sikerült is.

– Nemcsak tudós, de már családapa is. Kint élnek Bécsben?

– Félig. A második gyermekünk születése óta több időt töltünk Budapesten és gyakran csak én ingázom. A feleségem is kecskeméti, még a gimnáziumból ismerjük egymást. Ő gyermekorvos lett.