Ács Imre a régi szakácskönyvek történeteivel idézte fel a múltat – galériával

Régi szakácskönyv gyűjtemény

Szakácsmesterségnek könyvecskéi címmel látható Ács Imre különleges, régi szakácskönyveiből összeállított tárlata a kecskeméti Katona József Könyvtár helytörténeti részlegén. Januárban nyílt meg a kiállítás, és április végéig tekinthetők meg a zömében 19. századi és 20. század eleji kötetek. A keddi interaktív tárlatvezetésen nagyszámú közönséget kalauzolt el Ács Imre a régi korok gasztronómiai világába. Sok-sok érdekességet megosztott a régi szakácskönyvek kapcsán. Az ismert gasztrotanárnak ma már ötszáz felett van a régi szakácskönyveinek száma, melyek öt évtized alatt gyűltek össze. Ebből mintegy ötven látható.  

Régi korok reklámjai

Az interaktív tárlatvezetés egy előadással vette kezdetét. A szakácskönyvek kapcsán több témakört érintve is mesélt érdekességeket Ács Imre. Már a 19. században is voltak reklámok a szakácskönyvekben, például sparheltet, főzőedényeket és sütőport is reklámoztak. Az egyik legrégebbi szlogen: „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!”

Szakácskönyvek szakácsok tollából

Részletesen szólt a szakácskönyvek íróiról. Voltak közöttük igazi szakácsok is. Például Duby Károly urasági főszakács méltán elismert volt, vetekedtek érte az a főurak. Nagyon népszerűnek számított Venesz József mesterszakács szakácskönyve, mely ismertebb nevén anyaghányados szakácskönyvként vált ismertté. Sok későbbi neves szakember is ebből tanult.

A ma már hungarikumnak számító Dobostorta megalkotója Dobos C. József szintén több szakácskönyvet írt. Az 1885-ös brüsszeli világkiállításon nyert nagydíjat a Dobostortával. Hatalmas tisztelet övezte hazatérésekor. A cukrászszövetség pedig tiszteletbeli cukrásszá fogadta a valójában kiváló szakácsot. Innen a C betű, azaz a Cukrász kifejezés a nevében. 

Szakácskönyvet azonban nemcsak a szakmabeliek írtak. A kor híres embereinek hozzátartozói is tollat ragadtak, és a családtag ismertségén át szerettek volna jobban érvényesülni. Példaként említhető Móra Ferencné, az ismert író felesége. Egy másik példa Zilahy Ágnes nagybányai úriasszony, akinek saját szakácskönyve alig fogyott. Így megkérte Gróf Teleki Sándort, hogy írjon hozzá ajánlást, melyet beletettek az újabb példányokba. 

Bicsérdisták

Ács Imre külön szólt a bicsérdistákról, mely csoport az I. világháború idején vált ismertté. Mondhatni ők voltak a vegetáriánusok elődjei. Vallották: ne együnk olyan ételt, amiért ölni kell. Így a tyúkot ellenezték, de a tojást megették. A tejet fogyasztották, de a tehenet élve hagyták. Vékony kis szakácskönyveket írtak, melyben nemcsak receptek szerepeltek, hanem saját tanaikat is beleillesztették. Életigenlők voltak, sőt még a nudizmust is ők vezették be. Mottójuk az volt, engedjük a testünket közel a természethez. 

Praktikák

Az előadáson elhangzott: a szakácskönyvek mellett íródtak háztartási tanácsokat tartalmazó könyvek is, melyek a mindennapokhoz kapcsolódtak, de nemcsak evéshez kötődően. Például választ adtak arra, hogyan kell vermet készíteni a burgonyának, hogyan kell kotlóst ültetni, hogyan kell aszalni vagy éppen a férjjel jól bánni. 

Régi nyelvezet

Az előadás során szó esett a régi nyelvezetekről, és így a régi mértékegységekről. Ács Imre próbára tette a közönség tudását is ennek kapcsán. A megoldás a következő lett. 1 font = 56 dkg, 1 meszely = 3 dl, 1 icce = tájegységenként változott, de kb. 7-8 dl, 1 lat = 1,7 dkg (innen a közmondás: nem sokat nyom a latban).

A nyelvezet kapcsán megjegyezte: az első szakácskönyvet még latinul írták, majd jött a német, francia és végül a magyar. A francia lett az általános. Mai napig használunk olyan szavakat ételkészítésnél, melyek franciák. Például: passzírozás, panírozás, spékelés, glasszírozás, smizírozás, szotirozás. 

Az előadás után együtt tekintették meg a kiállítást, ahol néhány szakácskönyvet a közönség is kezébe vehette. Ács Imre pedig mesélt egy-egy kötet eredetéről és különlegességéről.