A szőlőfajták jövője került terítékre az Arany Sárfehér Közösség izsáki rendezvényén

Az Arany Sárfehér Közösséget Farkas P. József, a Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatója 2020 őszén hívta életre azzal a céllal, hogy az izsáki térség borászaival és polgármestereivel karöltve javaslatokat dolgozzanak ki az egykor szebb napokat látott, leginkább Izsákhoz és a környékbeli településekhez kötődő szőlőfajta, az Arany Sárfehér tovább éltetésére. A pénteki eseményről a közösség adott részletes beszámolót.

Farkas P. József, a negyedik éve tevékenykedő informális társaság fő szervezője azóta számos összejövetelt szervezett, melyek keretében országos ismertségű szaktekintélyek bevonásával együttes erőfeszítéssel távlatot nyitottak az Arany Sárfehér jövőjének, egyúttal fejet hajtva Kostka László (1858-1918) gyógyszerész, ornitológus, lepkész, világrekorder izsáki szőlőtermesztő emléke előtt a kiemelkedő gazdálkodó egykori birtokán elhelyezett emléktáblánál.

A pénteki program is megemlékezéssel kezdődött a Kostka-telepen, ahol Horváth Katalin és Gyovai Norbert, Kosta László hajdani lakhelyének mai tulajdonosai fogadták a rendezvényre érkezőket, köztük dr. Oláh Róbertet, a Szőlészeti és Borászati Intézet Kecskeméti Kutató Állomásának vezetőjét, dr. Németh Krisztinát, Farkas P. Józsefet és munkatársait, továbbá – mások mellett – Birkás Menyhért borászt, Tetézi Lajos helytörténészt, valamint Frankó János izsáki vállalkozót.

Farkas Pál, a Wojtyla Barátság Központ programszervező munkatársa köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Oláh Róbert dióhéjban ismertette Kostka László – Csontváry Kosztka Tivadar festőművész testvéröccse – munkásságát.

Az Arany Sárfehér szőlőfajta egyik legeredményesebb termesztője a rézmészpor növényvédelmi felhasználásában is úttörő szerepet játszva, művelési technológiájának, trágyázási módszerének köszönhetően 263 mázsa szőlőt termesztett holdanként. Ez a terméseredmény mindmáig világrekordnak számít. Izsáki birtokát, a Kostka-telepet, Anna nővérével és Kostka Antal nevű unokatestvérével vásárolta 1896-ban. Ezrek tanulmányozták szerte az országból – sőt külföldről is – termesztési módszerét. Szőlészeti szaklapokban publikált. Ennek lényege a peronoszpóra elleni rendszeres rezes védekezés, a 120x80-as sor- és tőketávolság, a tőkefejek állandó homok alatt tartása, a harmatgyökerek megtartása és a sima csapon való kétszemes terhelés volt, valamint a rendszeres szervestrágyázás.

A Kosta-telep egyik épületének falán elhelyezett emléktáblánál dr. Oláh Róbert és dr. Németh Krisztina, Horváth Katalin és Gyovai Norbert, valamint – a Wojtyla Barátság Központ nevében – Tódor Norbert, az Arany Sárfehér Közösség részéről pedig Birkás Menyhért és Frankó János helyezte el az emlékezés koszorúját.

A Vino Étterembe érve dr. Németh Krisztina szakmai beszámolójában egyebek mellett kiemelte, az elmúlt években tapasztalható, teljesen megváltozott éghajlati viszonyokhoz a borászati ágazatnak is alkalmazkodnia kell. A korai fakadású szőlőfajták az enyhe téli időszakban nagyon hamar megindulnak, viszont a tavaszi fagy elviszi őket. A tudomány feladata választ adni a kérdésre, milyen technológiai elemekkel lehet kompenzálni a tavaszi fagyhatást, hogy beinduljon a növény védekező mechanizmusa, ellenállóképessége növekedjen.

Hangsúlyozta: rendkívül lényeges, hogy élénk legyen a kapcsolódás a tudomány képviselői és a szőlőtermesztők között, hiszen a gyakorlatban ily módon hasznosulhatnak a tudományos eredmények.

A rendezvény Balogh Károly helvéciai polgármester és Birkás Menyhért támogatásával jött létre.