A kalocsai utcazenész pár szeretné felvidítani az embereket

Pár éve, még a minket is begomboló világjárvány ideje alatt olvastam először róluk egy internetes portálon, ahol Budapest legcukibb utcazenész párjaként írtak róluk, azonban egyre többen ismerik őket szerte az országban. S hogy miért hallhatjuk őket viszonylag gyakran a kalocsai piac sarkán, arra is megvan a magyarázat.

– Dunapataji lány vagyok, 15 éves koromig ott éltem – neveti el magát Nika, azaz Kőnig Veronika. – Ma már Budapesten élek, azaz élünk Jimmyvel, akivel a közös zenélés hozott össze körülbelül négy és fél évvel ezelőtt, ma pedig már egy pár is vagyunk.

– Békéscsabán születtem, s ahogy a szakmám megszereztem, én is a fővárosba mentem zenét tanulni, ott egy könnyűzenei iskolában találkoztunk Nikával – mondja Jimmy, aki teljes nevén Tierra Coral Jimmy Gabriel (apukája ecuadori, anyukája magyar). Annyit még elárultak, hogy másfél éve jegyben járnak, az „igenek” nyara a tervek szerint 2025-ben fog eljönni.

Elmondták, mindketten gyerekkoruktól zenélnek, Nika zongorázott, énekelt, Jimmy már tizenévesen az utcán gitározott, és az első közös pont, a fővárosi könnyűzenei kurzus után a Covid-időszak alatt kezdődött utcazenélés is összekapcsolta őket. – Nem voltak koncertek, közösségi programok, sokkal komorabbak voltak az emberek, mi pedig úgy éreztük, felvidíthatjuk őket kint az utcán egy kis zenével – mosolyog Jimmy. Majd Nika veszi át a szót tőle.  – Az utcazene olyan csodálatos dolog, annyi energiát ad, hogy láthatjuk az emberek mosolyát, érezzük szeretetüket. Persze mi is használjuk az internet adta lehetőségeket a reklámra, és hogy minél több emberhez eljussunk, de mi úgy döntöttünk, hogy kivisszük a feldolgozásainkat az utcára, hogy mindenki hallhassa, és itt közvetlen visszajelzést is kapunk a zenénkről, az előadásunkról. Egyre bővül a repertoárunk is, most pedig már igyekszünk belecsempészni a saját dalainkat is – mondja Jimmy.

Házi stúdiójukat a nagyszülői házban alakították ki

Nika elárulta, hogy mindkettőjüknek vannak saját dalaik, de azért nem rukkoltak ki ezekkel még a közelmúltig, mert azt akarták, hogy olyan minőségben jöjjenek ki velük, amit szívesen mutatnak meg a közönségnek. – Dunapatajon van a házi stúdiónk a nagyszüleimnél, minden, ami kell, már megvan, mi rögzítjük a hangot és készítjük a videoklipjeinket is. Októberben jelent meg az első saját dalunk, és egy Juhász Gyula versfeldolgozásunk is december 1-jével készült el. Próbálunk függetlenedni, és olyat csinálni, ami – bár paradoxonként hangzik, de – csak a miénk és mégis mindenkié.

Az utcazenészek szerte az országban muszikálnak

Arra a kérdésre, hogy mi a cél, Nika nevetve mondja, hogy természetesen a világhír, de persze amíg ezt elérik, addig is csak zenélni, és az sem baj, ha ebből meg lehet élni. Mint mondják, talán most már van annyi felkérésük, meghívásuk, hogy csak a zenével foglalkozhatnak. Nika az iskola mellett is már vendéglátózott, pultosként dolgozott, Jimmy eredeti szakmája pedig pincér, egy kedvelt kávézóban keresték meg a mindennapi betevőt, de lassan úgy tűnik, hogy egyre többen megismerik és megkedvelik őket, ezzel szaporodik a meghívások, felkérések száma is.

– A december nagyon mozgalmasra sikerült, minden hétvégére két fellépés is jutott, de a hétköznapok is hasonlóan telnek, heti két-három fellépéssel. Jótékonysági koncert a Máltai Szeretetszolgálatnál Budapesten, de lesz Székesfehérváron, Szolnokon, Békéscsabán is előadásunk, hogy csak a nagyvárosokat említsük. Szívesen megyünk bármilyen közösségbe, fiatalokhoz, idősekhez, különböző rendezvényekre, esküvőktől fesztiválokig, ahova csak hívnak minket. És szerencsére egyre több helyre hívnak, ami nagyon jólesik nekünk.

Hazatérnek az ünnepekre

Sűrű volt a december, de azért a családdal is tudnak találkozni rendszeresen, mivel járják az országot, össze lehet hozni egy-egy látogatást. – Havonta biztos, hogy hazamegyünk Békéscsabára – mondja Jimmy, – és Dunapatajra is, ott van, hogy több napot is eltöltünk, ha dolgozunk a stúdióban a felvételeken – folytatja Nika –, de hagyomány, hogy a szentestén mindig Patajon vagyunk a nagyszüleimnél, és együtt töltjük ezt a napot.