Nyolcvankét évvel ezelőtti koraszülés-történetről is hallhattak a bajaiak − galériával

A vendégeket Éginé Soós Tímea, a program egyik szervezője köszöntötte, felidézve a találkozó előzményeit. Hangsúlyozta, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen találkozóra szükség van, ezért évről évre minden november 17-én szeretnék megismételni. 

Dr. Szegény Krisztina, a Bajai Szent Rókus Kórház gyermekosztályának vezető főorvosa is köszöntötte az egybegyűlteket. − Ezen a napon nemcsak az egészségügyi dolgozókról emlékeznek meg, hanem minden olyan családra figyelnek, akik érintettek a koraszülött gyermekek nevelésében – mondta Dr. Szegény Krisztina, aki maga is háromgyermekes édesanya, és szeptember elsejétől vezeti a bajai gyermekosztályt. 

− Ma már, ha valaki a 28. hetet követően jön világra 90 százalékos a túlélési esélye, míg ha a 24. héten, akkor ez mindössze 40 százalék, hiszen minden szervrendszere fejlődésben van még. Ezeket a babákat gyakrabban kell újraéleszteni, fejletlen a légzőszervük, a keringési rendszerük, és gyenge az immunrendszerük is. Az anyagcsere-, a hő-, és ionháztartás is fejletlenebb, mint érett társaiké. Szerencsére a technika fejlődésével egyre jobbak a lehetőségek, hatékonyabb a gyógyítási folyamat. Míg 20 éve csak az 1500 gramm feletti születési súllyal világra jövő babákat tudták jó eséllyel gyógyítani, ma már az 1000, sőt az 500 grammos babák is túlélhetik a születést. Maradványtünetek nélkül fejlődhetnek. Sajnos statisztikát igazolják, hogy felnőttként náluk magasabb arányban alakulhatnak ki a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, a koszorúér-betegségek − emlékeztetett a főorvos.

Hozzátette még, hogy meg kell említeni a lelki tehert is, ami a családokat éri, hiszen optimális esetben kilenc hónap áll rendelkezésére az anyának és a családnak arra, hogy felkészüljön a gyermek születésére. A  koraszülöttek esetében sajnos mindent felborít az idő előtt való érkezés, nem beszélve arról az aggodalomról, ami jellemzi ilyenkor a családot. Ezek a babák ugyanis veszélyeztetettek. − Ma már az anyukát körbeveszi a támogató segítség, ott a korai fejlesztés (Dévény-torna), az orvosok és a védőnői szolgálat. Ők valamennyien segítenek ezt a helyzetet átvészelni. Nagyon fontosak a szülői csoportok is, ahol bátorítani tudják egymást. De fontosak az ilyen alkalmak is, mint a mai − tette hozzá dr. Szegény Krisztina. 

Hangsúlyozta: a rendezvény szimbóluma a lila szín. Ez a hit, remény és a bizakodás kifejezése. – Szeretném, ha bizalommal fordulnának a kórházban dolgozó munkatársaimhoz is, mert az a célunk, hogy segítsük a gyermekeket, különösen a beteg gyermekeket és a családokat szaktudásunkkal, hiteles információkkal, hiszen valamennyien édesanyák is vagyunk. Át tudjuk érezni ezt a helyzetet, amiben önök élnek – mondta a doktornő.

Különleges történet  82 évvel ezelőttről

 A résztvevők soraiban ott ült Mundweil Józsefné, aki maga is koraszülött.  – 1941. február 3-án Tóth Gabriella néven láttam meg a világot Katymáron, 7 hónapra, 1 kiló 65 dekával születtem. Édesanyám elesett velem, és elmozdultam. Azt mondták, ha két héten belül jelzem, hogy világra szeretnék jönni, akkor minden rendben lesz, Ha nem, akkor el kell édesanyámtól venni, hogy az anyát mentsék. Én szerencsére időben jelentkeztem, és a bába segítségével otthon világra jöttem. Aztán 6 hónapos koromig többször voltak gondok, sokszor azt hitték, hogy meghalok. És ilyenkor, amikor rosszul voltam, siettek velem Bajára. Itt dolgozott egy zsidó gyerekorvos, ő jó tanácsokkal látta el édesanyámat. Anyatej sajnos nem volt, ezért citromos lisztlevessel tápláltak olyan sikeresen, hogy fél éves koromra lehagytam a későbbi barátnőmet súlyban, pedig ő időben, rendes súllyal született. Érdekesség talán, hogy születésemkor nem volt sem hajam, sem körmöm: Édesanyám aggódott, hiszen a hajam még három éves koromban sem nőtt ki. Az orvos tanácsát betartotta, aki azt javasolta, hogy alkoholos folyadékkal dörzsölgesse a fejbőrömet. Végülis sok hajam lett, és van ma is. Beteges gyerek voltam. Igazából a gyermekem születése után lettem a legedzettebb, és az vagyok ma is, amint a korom is bizonyítja. A Petőfi Népében olvastam a cikket a mai eseményről, ezért jöttem el− mondta Mundweil Józsefné. 

A köszöntők utána az Így tedd rá! foglalkozáson – Manhalt Éva óvónő vezetésével – vehettek részt a családok. A főtérre tervezett zseblámpás felvonulás elmaradt, de a Bácskai Kultúrpalota épületét bejárták. A programra készült egy emlékkönyv, ami az eddigi összes világnapi rendezvény emlékeit tartalmazza 2018 óta.  Az idei évre emlékezve lila szívecskére írhatták rá gondolataikat a jelenlévők, amit egy gyűjtődobozban helyeztek el.