Életműdíjat kapott a kecskeméti közös képviselő

– Gratulálunk a Társasházi Életműdíjához! Mit lehet tudni erről a kitüntető címről? – kérdeztük Szemerédi Imrét.

– A budapesti Társasházi Háztartás szaklap küldetése, hogy elismerje azokat a közös képviselőket, akiknek a munkája mások számára is inspiráló példaként szolgálhat. Több kategóriában ítélik oda a díjakat, én a közelmúltban vehettem át a Társasházi Életműdíjat a budapesti ünnepségen. Engem az általam képviselt társasházak számvizsgáló bizottságának tagjai terjesztettek fel a díjra, mely már önmagában nagyon megtisztelő volt a számomra.

– Meséljen magáról! Mióta közös képviselő?

– Kecskeméten, a Batthyány utca 16-22. számú társasházban élek, ahol 1992-ben kértek fel közös képviselőnek. Akkor még másodállásban végeztem a feladatot, főállásban a vasiparban, a volt Fémmunkás Vállalatnál dolgoztam fizikai és középvezetői beosztásban.

– Könnyen beletanult?

– Akkoriban még új dolog volt a közös képviselet. 1986-ban adták át az épületegyüttest, mi az első lakók voltunk. Hat éve alatt három közös képviselőnk is volt, miután engem felkértek. Bevallom, kemény munka várt rám, főként az elején, de aztán összeállt minden. Az elején különösen a ház földszintjén lévő üzletek kiadása körül voltak problémák. Arra azonban nagyon büszke vagyok, hogy a kezdetektől minden fillérrel el tudtam számolni. S, ha valamit kitűztem célul, azt meg is valósítottam.

– Igaz, hogy a közös képviselet 24 órás szolgálat?

– Mondhatni igen. Engem mindig el lehet érni telefonon, hiszen egy-egy probléma, csőtörés, dugulás vagy bármi egyéb nem feltétlen munkaidőben történik. Az orvoslása azonban nem tűr halasztást. Szerencsére az évek alatt olyan megbízható szakemberi kapcsolathálót építettem ki, hogy mindig volt kit hívnom baj esetén. 

– Sok küzdelme volt a lakókkal a három évtized alatt?

– Olykor-olykor előfordultak nehezebb esetek. Az egyik ilyen 2008-ban a fűtéskorszerűsítés volt. Többen ellenezték eleinte, aztán később beigazolódtak az érveléseim, hiszen a korszerűsítés, majd a 2011-es hőszigetelés után 50 százalékkal csökkentek az épület energia felhasználása.

– Mi az, amit még szívesen kiemelne a munkája kapcsán?

– Büszke vagyok arra, hogy a társasházban minden jól működik. Felújítottuk az egyik lépcsőház liftjét, a másik három folyamatban van. Az épületek energetikailag is kifogástalanok, a villanyhálózatot és a vízrendszert is korszerűsítettük, huzatfokozókat építettünk be, ráadásul a négy lépcsőházban a műanyag linóleumpadlót szép járólapra cseréltük.

– Ha jól tudom, nemcsak ezt a társasházat képviseli. Melyik a másik?

– 1998-ban keresett meg a szomszédos Dobó krt. 15 szám alatti társasház számvizsgáló bizottsága, hogy segítsek nekik. Az akkori közös képviselőjük lelépett több millió forinttal, és ott hagyta őket üres kasszával. Elvállaltam, de azt kikötöttem, hogy a pénzt nem hajtom be. Végül úgy alakult, hogy még az is sikerült. Nagy összevisszaság és rengeteg felújítani való dolog fogadott, de egy idő után minden összeállt ennél a társasháznál is. Nagy előrelépést jelentett, hogy sikerült egy megfelelő szerződést kötnünk az épület tetejére helyezett telefonátjátszók kapcsán. Sok pénzt hozott a költségvetésbe, miközben folyamatosan beméri egy szakember az átjátszók egészségre nem ártalmas értékeit.

– Hány lakás tartozik Önhöz?

– Összesen 224 lakást láttam el, a Batthyány utcán 120-at, a Dobó körúton 104-et. De már csak múlt időben mondom, mivel idén beadtam lemondásom mindkét helyen.

– Miért?

– Szerettem közös képviselő lenni, de a csúcson akartam abbahagyni. Betöltöttem a 77. életévemet. Teljesen jól érzem magam, de most már szeretnék pihenni. Ráadásul szeretném még akkor átadni a stafétát, amikor még ereje teljében, teljes felelősségem tudatában vagyok. Mindkét ház stabil anyagi alapokon áll, jó helyzetben vannak. A felmerülő felújításokat el tudják végeztetni.

– Meg vannak az utódok is?

– A Batthyány utcán már igen, ott teljesen átadtam már. A Dobó körúton még keresi a lakóközösség a megfelelő embert, mert ahhoz ragaszkodnak, hogy csak olyan pályázó nyerje el a közös képviselő tisztséget, akire rá merik bízni a 104 lakást. Óriási a felelősség, kivárom a megfelelő embert.

– Mit tervez a jövőt illetően?

– Van egy hobbink, ahol mindig sikerült feltöltődnöm. Kis ház, kis kert, megannyi munka és öröm. Most már szeretném teljesen ennek átadni magam, valamint utazni és pihenni szeretnék még, amennyit csak lehet.