Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének áldozataira emlékeztek Baján – galériával

Szerény érdeklődés mellett zajlott az esemény, melyen részt vettek a város alpolgármesterei: Széll Péter és Hajdú Miklós, a Fidesz-KDNP frakció egy kivétellel teljes létszámban képviseltette magát. 

Vágvölgyi Ferenctől, korábbi polgármestertől kölcsönözte az előadó az idézett szavakat, az elnyomás-szolgasors kettős fejezi ki leginkább azt a helyzetet, ami abban a korszakban, illetve az 1956 előtti Rákosi korszakban volt hazánkban.

A diktatúra minden velejárójáról szólt a történész, a szovjet mintára bevezetett kuláklistákról, a fekete autókról, ami mindig jött és elvitte az embereket, az ÁVH rémtetteiről, ami ott volt és ott lebegett az emberek szeme előtt folyamatosan. 

– Sajnos ennek a réme fenyegetett ezután is, miután ez a dicső forradalom eljött. Az volt az emberek célja, hogy lerázzák a szovjet elnyomást, a szovjet katonák kivonulását követelték és ez az egyik legfőbb pont, amiben minden szabadságharcos megegyezett. Azt szerették volna, hogy beinduljon az igazi demokratikus élet, hogy ne kelljen félni. Ne kelljen kényszer hatása alatt tanúvallomást tenni, vagy erőszak hatása alatt a szomszédra, barátra, vagy családtagra terhelő dolgokat vallani, ami később a bűntudat miatt valószínűleg megtörte ezeket az embereket – fogalmazott Kordé Nóra.

A történész szerint november 4-én nem csak arra kell emlékezni, hogy bejöttek a szovjet tankok és rövid idő alatt sajnos a túlerő miatt letörték a szabadságharcot, a forradalmat, hanem arra is, hogy utána nagyon kegyetlen és elhúzódó megtorlás következett az új kormány, az új vezetés által. Akkoriban a munkás-paraszt kormány volt, ők forradalminak nevezték magukat. Az első tetteik között szerepelt, hogy ezt a forradalmat ami magyar nemzeti forradalom volt, rögtön ellenforradalomnak minősítették, utána jöttek a megtorlások, sortüzek több nagy városban, a sztrájkok letörése és mindazon emberek megtorlása, akik bármilyen módon kötődtek a forradalomhoz. Nem csak az aktív forradalmárokra, de azokra is lesújtott az akkori vezetés, akik például Budapestre szállítottak Bajáról élelmiszereket, egészségügyi felszereléseket, hogy ellássák a sebesülteket. Ők is a megtorlás áldozatai lettek. A történész szólt a népbírósági eljárásokról, amelyet a II. Világháború után vezettek be, de ezek nem a népet szolgálták és nem a népet képviselték, hanem éppen azt az elnyomó rendszert, a diktatúrát.

Így születtek meg 1956 utáni koncepciós perek. Megemlítette a Tóth Ilona és társai, a Mansfeld Péter és társai, vagy a legfőbb kirakat koncepciós pert, Nagy Imre korábbi miniszterelnök és társai perét. A perek legfőbb szempontja az volt, hogy a hősi kultuszt le kellett rombolniuk.

A Kádár rendszernek ez volt az egyik alapja, hogy még véletlenül se szülessen belőlük mártír. Nehogy a későbbi rendszerben ezek az emberek példává, hőssé válhassanak mások szemében. A céljuk az volt hogy befeketítsék őket, akár köztörvényes bűnözőkként jelenjenek meg. Később ezek az emberek gyógyszer vagy erőszak hatására megtörtek és beismerő vallomást tettek a perek alkalmával.

– Azért gondolom, hogy ez egy hosszabb távú történet, ami nem csak a hivatalos amnesztiáig tartott, mert ezek az emberek nagy többsége valójában nem mentesült a büntetések alól. Később is nagyon sokára kapták meg a lehetőséget, hogy eltöröljék ezeket az ellenük felhozott vádakat, hogy mentesüljenek minden alól, amit akkor rájuk fogtak. Sajnos, ez évtizedek hatása alatt ez a sok vád ezeket az embereket nyilvánvalóan megtörte. Azt gondolom mind a mai napig tartó hatásai vannak 1956-nak. Számomra ez lenne az erkölcsi tanulsága a történetnek, hogy nem szabad, hogy ez megismétlődjön. Minden nemzetnek egymás mellett is, meg magában a nemzetnek is úgy kell élnie, hogy ezek ne történhessenek meg – hívta fel a figyelmet Kordé Nóra történész.

A mindenre kiterjedő összefoglaló előadást követően a résztvevők a Déri-kertben, az 1956-os emlékműnél helyezték el a kegyelet gyertyáit.