A kuláküldözés tompai áldozatainak állítottak emlékművet – galériával

Véh László polgármester az avató ünnepségen mondott beszédében emlékeztetett, hogy a Rákosi-korszak szimbolikus kezdete az 1948. augusztus 20-án, Kecskeméten elmondott beszéd volt, ahol Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára meghirdette a kollektivizálás programját, a kulákellenes politikai kampány megindítását a kulákságnak nevezett nagybirtokos paraszti réteg üldözését is. – Ez a beszéd fordulópontot jelentett a parasztság, a vidéki magyar társadalom életében, hiszen a hatalom előtt egyetlen cél lebegett, hogy a kuláknak minősített gazdától elvegye a földjét, gépét, házát, és erőszakkal belekényszerítse a szövetkezetekbe – emlékeztetett a polgármester.

Hozzátette: a sztálinista minták szerint berendezkedő kommunista hatalom a kollektivizálás kérdésében úgy ítélte meg, hogy a vidék erős gazdatársadalma nem nyerhető meg a termelőszövetkezeti mozgalom ügyének, így belső ellenségként, osztályidegen elemként a tönkretételükre törekedett. – Így válhatott a körülbelül 71 ezer kuláknak bélyegzett család a „falu népének veszett ellenségévé”, a „báránybőrbe bújt farkassá”. Összesen mintegy 65 ezer lakóház és 16 ezer gazdasági épület került állami tulajdonba – hangsúlyozta Véh László, aki felidézte a később kitelepített tompai családok tragédiáját is.

– 1951. decemberében 16-án tompai családnál dörömböltek az ÁVH emberei. Gyermekeket, nőket, férfiakat, időset és fiatalt egyaránt teherkocsikra raktak, majd Baján marhavagonokba tereltek és három napi utazást követően a hortobágyi pusztákon felállított kényszer táborokban istállókban helyezték el. Az elhurcoltak minden vagyonát elvették vagy államosították, embertelen körülmények között munkaszolgálatra kényszerítették, sokan éheztek, megbetegedtek, vagy meghaltak az elviselhetetlen körülmények miatt. 

– részletezte a polgármester.

Azokra a családokra gondolunk, akik Magyarországon abba a „bűnbe” estek, hogy volt 14 hektár földjük, amitől az akkori rendszer kapitalistának, megbízhatatlannak és az ország ellenségének tartotta őket. A nemzet gerincét törték derékba, attól szenvedünk azóta is, hogy elpusztították Magyarország derék hadát annak idején – fogalmazott beszédében Bányai Gábor kormánybiztos, a térség országgyűlési képviselője.

Hornyákné Sivók Ildikó, a Tompa 100 éves történetét bemutató kötet szerzője arról beszélt, hogy ma is vannak a településen túlélő tanúk, akik tudnak mesélni. – A tanúk személyes emlékekkel átszőtt elbeszélései hiteles képet adnak az akkori történésekről – mondta. Külön is köszönetet mondott az avatóünnepségen jelenlévő Báics Ernőnek és Husztáné Baics Piroskának, akik elbeszélésekkel, a források megosztásával segítették a kötet létrejöttét.

– Olyanokra emlékezünk, akik más emberek akaratából szenvedtek, a történelem viharában súlyos megpróbáltatás lett osztályrészük. Közénk tartoztak, közösségünk, családjaink tagjai voltak. Épp ezért a tompai közösség által állított emlékmű az ő emlékezetüket hozza közénk. Legyen ez az emlékmű egy olyan hely, ahol rájuk gondolunk. Ahol az emlékezés mécsesét meggyújtjuk és elhelyezzük a tisztelet virágait. Legyen szent hely ez számunkra, amely nem csak az emberi kegyetlenséget, békétlenséget és azok áldozatait juttatja eszünkbe, de amely egyben felhívás a szeretetre, a békére és egymás megbecsülésére – hangoztatta szentbeszédében Hozdik Zsolt plébános, aki megáldotta, majd megszentelte az új emlékművet.