Több mint harminc lovas tanult neves edzőktől az ágasegyházi mustrán – galériával, videóval

– Egy lókiképzés egy egész életen át tart és mindig van mit tanulni – jelentette ki a mustra házigazdája Zerinváry Szilárd, aki maga is lovasedző és lókiképző. Mint megtudtuk, az összejövetel elnevezése sem véletlen, hiszen a magyar lovassport egyik kiemelkedő személyisége, gróf Széchenyi Dénes (1828-1892) hívta életre 1872-ben az iskolalovaglás népszerűsítésére  a „Jól betanított paripákat díjjazó társulatot” .

– Mi alapvetően nem sportolni szoktunk a lovainkkal, hanem „használni” szeretjük őket, akikkel kimehetünk terepre, ahol hosszabb-rövidebb távokat is megtehetünk. Nekünk társ a ló, együtt élünk vele és azt szeretnénk, hogy minél jobban idomított legyen, mert ha jól idomított a ló, akkor az neki is jobb lesz a közös foglalkozások során. A neves lovas edzőket azért hívtuk el, hogy tanuljunk tőlük, hogy a lovaink fejlődhessenek. 

– mondta el Zerinváry Szilárd, aki hozzátette: minden lónak bemérik a szintjét, hogy hol tart a képzésben és próbálnak az adott ló és lovas pároshoz mérten olyan feladatokat adni, amelyeket jólesően tudnak végigcsinálni, ezáltal fejlődni.

A lovasokat és a lovakat olyan elismert szakemberek véleményezték, mint Sallay Sándor lovaglótanár, Molnár Tamás és Gömbös Endre lovas edzők. Mindhármuk mesterei örkénytábori lovaglótanárok voltak és az ottani módszerek manapság is etalonnak számítanak a kiképzésben. A nagymúltú  lovaglóiskola 1930-ban került a Táborfalva–Örkény–Tatárszentgyörgy–Dabas térségében működő honvédségi területre és ott mindössze tizennégy évet működött. A Magyar királyi Lovaglótanár képző- és Hajtóiskola képzéséről írták: „az örkényi iskola módszerét megteremtőik és tanítványaik soha nem tartották különösnek, speciálisnak, egyszerűen csak a helyes lovaglásnak mondották.”

Sallay Sándor már fiatalon megismerhette a „helyes lovaglás” alapjait, hiszen édesapja, Sallay Bertalan, örkénytábori huszár alezredes volt. Tudását később a budapesti Tattersallban, majd katonai évei alatt Halason, a határőrség lovasbázisán gyarapíthatta. Később dolgozott Bábolnán és Mezőhegyesen, majd a hazai lovaságazat ellehetetlenítése miatt az 1960-as évek közepén Németországba távozott, ahol trakehneni mintaménes vezetője volt húsz éven keresztül.

– A lényeg az, hogy van fejlődés. 

Mert nem úgy van az, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Nekünk van egy örökös szabályunk: mindent a ló érdekében kell tenni és ehhez kell alkalmazkodni. Próbáljuk ezeket a fiatalokat is rávenni arra, hogy a ló szerint dolgozzanak, alkalmazkodjanak a lóhoz. Tehát ami a legfontosabb: ne a ló alkalmazkodjon a lovashoz! – vélekedett Sallay Sándor, aki szerint ami hiányosság van, az a lovas képzésben van, ami nincs összefogva. 

– Mert, ha valaki egy évben két-három alkalommal idejön, attól még nem tanul meg sose lovagolni. A rendszert kellene még fejleszteni, hogy rendszeresebben tudjanak lovagolni a fiatalok és rendszeres legyen a lovas- és lókiképzés. A hangsúly a lovas kiképzésen van, mert a jó lovas tud lovat kiképezni. Rossz lovas, rossz lóval be sem tud menni a pályára. Szóval itt kell elkezdeni és ami elkezdődik, annak lehet, hogy lesz folytatása, amiben nagyon reménykedem – bizakodott a 85 éves lovaglótanár.

A kétnapos előkészítő gyakorlással, majd a harmadik napon háziversennyel záruló Jól Betanított Paripák Mustrája lovas találkozón tizenöt ló és több mint harminc lovas gyűlt össze. Mint a tábor szervezői összegeztek: a mesterek olyan tudást hoztak el, amely mára már kiveszőben van a lovas életből. 

A cikkben szereplő videó megtalálható a Baon.hu Youtube-csatornáján is.