A kecskeméti Ács Imre rekordidőt, 41 évet tanított ugyanott

– Élete nagy része Kecskeméthez kötődik, ám a pályafutása nem a hírös városból indult. Mesélne a kezdetekről? – kérdeztük a Kecskeméti Szakképzési Centrum Széchenyi István Technikumból most nyugdíjba vonult gasztrotanárt.

– Egy bakonyi faluban, Veszprémvarsányban nőttem fel, Veszprémben szereztem meg a szakács szakmát. Három étteremben is dolgoztam fiatal pályakezdőként, mellette leérettségiztem, melegkonyhás üzletvezető vizsgát tettem, majd Zánkán az akkori úttörőtábor éttermében vezető-helyettesként dolgoztam. Megismertem kecskeméti feleségem aki gyógyszerészként tevékenykedett itt és 1982-ben ide költöztem. Később vendéglátóipari főiskolát végeztem.

– Rögtön a katedrára lépett?
– Nem, az első 8 hónapban az Akadémia étterem helyettes vezetőjeként dolgoztam, mi indítottuk el ott a város első diszkóját. Akkor még sokan nem nézték jó szemmel, például nem engedték a hatóságok, hogy péntekenként tartsuk meg. Ezután jött a nagy szerelem, a tanítás. 1982. augusztus 16-án léptem be a vendéglátóipari iskolába, ahol 41 év után idén júniusban lettem nyugdíjas. Mondják, eddig az iskolában talán ez a 41 év a rekord.

– Milyen tantárgyakat oktatott a négy évtized alatt?
– Több tárgyat is például ételkészítési ismereteket, gasztronómiát tanítottam az első időszakban, később vendéglátóipari ismereteket, főzési gyakorlatokat.

– Visszatekintve: mely években volt a legnagyobb élmény tanítani?
– Szeretem a hivatásom, tehát tanítani mindig élmény volt. A módszertani eszköztár kiszélesítése a gyakorlat orientáltabb szakképzés a szakmai kamarák nagyobb szerephez jutása, viszont közelebb vitte az iskolai képzést a munkahelyek gazdasági érdekeihez. A gyerekek összességében csak kicsit változtak. Mindig voltak olyanok, akiknél már az első évben mutatkozott szakmai elhivatottság, és persze akadtak, akiket kevésbé lehetett motiválni. Sajnos a Covid idején nagyon ellazultak a diákok, mely a felkészültségükön is nyomot hagyott.

– A tehetséges tanítványai tudtak érvényesülni a szakmában?
– Rengeteg diákomra vagyok nagyon-nagyon büszke. Sokukkal ma is rendszeresen tartjuk a szakmai és emberi kapcsolatot. Többen az SZKTV versenyen is kiemelkedő eredményeket értek el. Később közülük többen külföldön építették további, szakmai sikereiket. Hazalátogatásuk alkalmával gyakran megkeresnek és ennek mindig nagyon örülök. Osztályfőnökként már lakodalmakba is meghívtak.

– S ha már külföld, mindenképpen meg kell említeni az Ön által megálmodott évenként egyhetes erdélyi gasztronómia-történeti táborokat.
– Mindig nagy öröm volt számomra, amikor egy-egy jó szakmai eredményeivel kiérdemelt diák csoporttal nyáron Erdélybe utaztunk. Szakmai célom az ott még megmaradt régi ételeket a helyszínen megtanítani és átmenteni a diákjainknak. Ugyanis szakmai hitvallásom, hogy a népzenénk, a népviseletünk, a népi építészetünk, népszokásaink mellett, a népi ételkészítési örökségünk is része a megőrzendő egyetemes nemzeti kultúránknak. Legtöbbször Felsősófalvára jártunk ahol a házigazdánk a lelkész és az egész falu volt. Azonban a kirándulások alkalmával nemcsak főztünk, hanem megmutattam diákjaimnak Erdély földrajzi és történelmi látnivalóit is. Ezt a tevékenységemet 5 éve állami elismeréssel illették. Sajnos 30 év után a Covid megszakította a sort, majd tavaly leégett a kántorlak, ahol diákjaimmal mindig aludtunk. A magam módján és még sok önzetlen adakozó jóvoltából hamarosan egymillió forinttal segítjük meg az újjáépítést.

– Az önzetlen segítségnyújtás kapcsán még egy dolgot kiemelhetünk: rendszeresen főzött diákjaival önkéntesen a Wojtyla ház népkonyháján.
– Ezek is szép emlékek maradnak a pályafutásomból. Több mint tíz éven át vittem tanítványaimat szabadidejükben a népkonyhára főzni. A szakmai gyakorlat mellett azzal a nem titkolt céllal, hogy érzékenyítsem őket. Szerettem volna felébreszteni diákokban a társadalmi felelősségvállalás tudatosságát. Ha majd később ők is vállalkozóvá válnak és lehetőségük adódik arra, hogy kivegyék részüket a társadalmi terhekből, akkor szívesebben tegyék.

– Hány diákot tanított a 41 év alatt?
– Nehéz összeszámolni, körülbelül 1500 felett volt. Kezdve azzal, hogy 14 szakács osztálynak voltam osztályfőnöke, olyan is előfordult, hogy egyszerre kettőnek. Ezen felül pedig osztályok sokaságában tanítottam, sőt 35 évig a felnőttoktatásban is tevékenykedtem.

– Mi volt a legnagyobb motivációja az évek alatt?
– Az, hogy tudjam inspirálni a fiatalokat. Álláspontom szerint a tanár, mint egy jó szülő is: motivál, inspirál és példát mutat. Ezt vallottam két sikeres gyermekem nevelésében is. Mindig büszkeséggel töltött el, ha a tanítvány túlszárnyalta a mesterét. Erre a tanítványok is méltán büszkék.

– Nyugdíjasként vannak új céljai, tervei?
– Széles érdeklődési körömnek köszönhetően, a régi épületek nagy kedvelője is vagyok, ugyanis a gasztronómia történet mellett az építészettörténet is érdekel. A ház, ahol most élünk, több mint százéves. Romos állapotban vásároltuk meg. A szakszerű felújítása során sikerült minden téren visszaadni eredeti polgár ház hangulatát. Évekkel ezelőtt Helvécián a régi parasztbarokk Bocsák borkúriát állítottuk eredeti stílusában helyre, amely ezután szintén helyi védelem alá került. Jelenleg Badacsonyban van folyamatban egy ikonikus régi épület felújítása. Ezen kívül a szintén friss nyugdíjas feleségemmel végre kedvünkre utazhatunk majd. Gasztronómia-történeti előadásokat pedig továbbra is szívesen tartok felkérésre. Úgy gondolom, tartalmasan és dinamikusan telnek majd a nyugdíjas éveim.

– A másik nagy hobbija a régi szakácskönyvek gyűjtése. Ezeket a nagyközönség is láthatja?
– Az elmúlt évtizedekben számos rendezvényen és mintegy 20 városban mutattam be a ritkaságaimat. Ma már közel 500 darab régi szakácskönyv gyarapítja gyűjteményemet. Egykoron, 15 éves koromban a szaktanáromnál láttam az elsőt, mely azonnal megtetszett. Kiállításaim gyakran kapcsolódnak gasztronómiai fesztiválokhoz és főzőversenyekhez. Nagy örömmel tölt el, hogy látványosan megszaporodott a közösségekben a főzőversenyek száma, mely minden kisebb és nagyobb településen hatékony közösségépítő esemény. Hiszen, valljuk be, a bográcsok körül sosincs veszekedés, csak jókedv és derű.

– Ön főz otthon?
– Igen, főként ha vendégeket várunk. Azonban a feleségem is kiváló étkeket készít. Nekem leginkább a vadételek a kedvenceim. Jó szívvel ajánlom mindenkinek.