Több mint száz félegyházi keringőt csodálhatott meg a közönség Tiszaalpáron – galériával

A Kiskunfélegyházi Keringő Galambokat Tenyésztő Fajta Klub és a Kiskunfélegyházi Keringő Europaclub tenyésztőinek köszönhetően ma már világszerte közismert a kiskunfélegyházi keringő, amit csaknem száz országban tenyésztenek a galambászok. 

A fajta népszerűsítésének elkötelezett szakembere a tiszaalpári Kanalas János, aki több mint negyven éve galambászkodik. 1982 karácsonyán édesapjától kapta az első galambjait, lelkesedése azóta is töretlen. Érdeklődésünkre elmondta, 2006-ban alapították meg a Kiskunfélegyházi keringő Europaclubot, többek között azért, mert a tenyésztők mintegy 30 százaléka külföldiekből tevődött össze.

A megalakulás után hagyományteremtő céllal az első kiállítást Jakabszálláson rendezték és azóta minden évben megtartják. Egyik évben hazánkban, míg a másik évben külföldön. Ezt a hagyományt az elmúlt években a Covid és a madárinfluenza átírta ugyan, de szerencsére idén semmi nem állt a szervezők útjába. 

A szombati, tiszaalpári kiállításon két fajta galambot ismerhetett meg a közönség: a kiskunfélegyházi keringőt és a kiskunfélegyházi simafejű keringőt. A kiskunfélegyházi keringőt különleges szépsége okán elsősorban kedvtelésből tartják, míg a simafejű keringő kettős hasznosítású, úgynevezett fogógalambként is tartják. Azért hívják fogógalambnak, mert amikor az egyik galambász felhajtja az értékes kiskunfélegyházi keringő állományát, akkor a másik, szomszédos galambász is felhajtja a simafejű keringő állományát. Így a két falka összekeveredik és a simafejűek hazaviszik magukkal az értékesebb keringőket. Ez egyfajta vadászat, de hívják galamb csiszárkodásnak is. Ez számos hazai településen ma is élő, mindennapos, hagyomány. Így például Monoron, Nagykőrösön vagy Cegléden is alkalmazzák. Vannak akik visszaadják az elfogott galambot, de az is jellemző, hogyha a galambászok nincsenek "visszaadásban" akkor a befogott galambokat eladják, vagy levágják – tudtuk meg Kanalas Jánostól. 

Azt is elmondta, hogy a galambhús fogyasztása világszerte egyre népszerűbb. Főként Dél-Kelet Ázsiában, az arab államokban, Franciaországban, Olaszországban kedvelt, hazánkban nem annyira jellemző. Pedig a galambhús nagyon értékes élelmiszeri alapanyag. Nagyanyáink galamblevest főztek a betegeknek és a várandósoknak is. A könnyen emészthető galambhúst speciális táplálkozási igények kielégítésére is fel lehet használni, különösen ajánlott a már említett várandósok, gyermekek, immunproblémákkal küszködők, diétázók, vagy olyan emberek táplálására, akiknek ízületi bántalmaik miatt nem javasolt a disznóhús fogyasztása. 

Kanalas János azt is elmondta, hogy a galamb nagyon sokoldalú háziállat, vannak különös külsejű és képességű díszgalambok. A keringőkön kívül pávafarkú, selyem, golyvás és parókás galambokat is tenyésztenek. Vannak röpgalambok (postagalamb) és haszon (hús)galambok, amelyek gyakran a kilón felüli nagyságot is elérik. 

Kanalas János arról is beszélt, hogy a modern élet okán csökkent ugyan a galambászok száma, de úgy véli, nem kell aggódni, mindig lesznek érdeklődő fiatalok, akik tovább viszik ezt a szép hagyományt és őrzik a ma már magyar nemzeti kincsként nyilvántartott kiskunfélegyházi keringő és a kiskunfélegyházi simafejű keringőt, melyek nem rég a félegyházi értéktárba is bekerültek.