Kalocsa Város Egészségügyéért díjat adományoztak dr. Sipkai Ibolya főorvosnak

A Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház Kalocsai Szent Kereszt Kórházában és jogelődjeiben hosszú évtizedek óta gyógyító dr. Sipkai Ibolya neve és személyisége, jó hírneve elválaszthatatlan Kalocsától, a kalocsai kórháztól. Az osztályvezető főorvos szakmai tevékenységét a kezdetektől nagy hozzáértéssel végzi, melyet az igényesség, a betegek iránti elkötelezettség és rátermettség jellemez. Derűs, kiegyensúlyozott egyénisége és kimagasló empátiás készsége betegek ezreinek, százainak tette, teszi könnyebbé a kórházi tartózkodás napjait. A nem csak a páciensek, de kollégái tiszteletét és bizalmát is évező Dr. Sipkai Ibolyát Kalocsa Város Önkormányzata – a képviselők egyhangú szavazata mellett –  az augusztus 20-ai ünnepség keretében Kalocsa Város Egészségügyéért – Ilk Viktor-díjban részesítette. A kitüntetés átadásakor elhangzott, dr. Sipkai Ibolya életútját jól bemutató laudáció az alábbiakban olvasható.

Baltás László Jánosné dr. Sipkai Ibolya Gizella 1948. április 29-én született Homokmégyen. Édesanyja boltos, édesapja asztalos volt. Gyermekkorában fülproblémáival gyakran volt szükség orvosi kezelésekre. Ezek az alkalmak jelentős szerepet játszottak abban, hogy elhatározza, a gyógyításnak szenteli életét.

Az akkor I. István Gimnáziumban érettségizett, majd a gyermekkori emlékek által vezetve a Szegedi Orvostudományi Egyetemre jelentkezett, ahol 1973-ban szerzett általános orvosi diplomát. Ez év őszén, idén éppen ötven éve lépett be orvosként a kalocsai kórház ajtaján, ahol a belgyógyászati osztályon kezdett dolgozni. 1979-ben tett belgyógyászati szakvizsgát. Nagyon sokat tanult néhai Pintér Sándor főorvos úrtól, aki az igen csekély műszerezettségű belgyógyászati osztályt magas színvonalon, nagy szakmai tapasztalatokkal és tudással vezette. Akkor nem volt CT, nem volt ultrahang, és a gyógyszerek közül is sokkal kevesebb állt rendelkezésre, így az orvos leginkább megérzéseire és szakmai tapasztalataira hagyatkozhatott. 

Súlyos betegségéből felépülve is a belgyógyászati osztályon, majd a belgyógyászati rehabilitációs osztályon dolgozik, segít a belgyógyászati szakrendelés és a sürgősségi osztály munkájában is. Ötven év után is töretlen energiával és odaadással látja el a rábízott betegeket. Jóleső érzéssel tölti el, hogy az évtizedek alatt betegei nem csak szervi problémájukat, hanem esetleges családi nehézségeiket is megosztják vele, és szeretettel üdvözlik őt boltban, vagy az utcán is. Odaadása, hivatástudata olyan példát mutatott, mely hatására egyik fia is az orvosi hivatást választotta. A kórházhoz, gyógyításhoz való viszonyát jól mutatják alábbi mondatai: „Nincs különbség az otthonom és a kórház között. Nekem a kórház is ugyanúgy az otthonom, ugyanúgy minden reggel ide hazajövök. Itt is itthon vagyok.”