Harminc éve visszajárnak a művészek a tiszaalpári alkotótáborba – galériával

A tiszaalpári várdomb és környéke minden évben alkotásra hívja a félegyházi Holló László Képzőművész Kör művészeit, és a hozzájuk csatlakozó alkotókat. A helybeliek már megszokták és megkedvelték a festőállvánnyal és ecsetekkel a településen állomásozó művészeket. Már három évtizede hozzátartozik a tiszaalpáriak életéhez az alkotótábor, amely a Holló Körösök és az egykori művelődési ház vezető, Bodor Ferenc kezdeményezésére indult el. Tizenöt éve Török Tamás vezeti a tábort. Azt vallja, hogy jobb közösségben alkotni, mint egyedül, mert lehet egymástól tanulni. Tamás középiskolás volt, amikor elkezdett a Holló László Képzőművész Körbe járni, ott ismerte meg a tábor alapítóját, Terescsényi Endrét. Bandi bácsi bár nehezen nyitott az újdonságok felé, nem szívesen vett be új tagokat a táborba, Tamással mégis kivételt tett. Már az első néhány találkozás után meglátta benne a tehetséget és biztatta, támogatta – emlékezett vissza a kezdetekre a táborvezető, aki szívesen fest csendéletet, kedveli a plein-air festészetet, a szabadban való alkotást. A táborban azonban lehetősége van műteremben is alkotni, ahol inkább linómetszeteket és rézkarcokat készít.

A tábor alapítóival ellentétben Török Tamás a nyitottság híve. Szereti, ha új emberek érkeznek a táborba, akik frissességet, új szemlélet hoznak magukkal. Mint például Mezei Sándor, aki Szentendréről érkezett és először vesz részt a tiszaalpári alkotótáborban. Érdeklődésünkre elmondta, hosszú évek óta minden nyáron eljár alkotótáborba. Tavaly Montenegróban táborozott, ott ismerkedett meg azokkal a művészekkel, akik a Tiszaalpárra csábították. Mivel a Tisza mellett, Tiszalökön nőtt fel, a folyó közelsége is vonzotta Tiszaalpárra.  

A Teremtő mindenkinek adott valamilyen tehetséget, ez nálam a rajzolás és a festés. Egyfajta kényszert érzek arra, hogy alkossak. Táborban, közösségben alkotni pedig igazi ajándék, a művészek egy hullámhosszon rezegnek, ami inspirálóan hat az alkotásra. Ugyanakkor a szakmai támogatás, a másik véleménye is sokat számít – fogalmazta meg Mezei Sándor, aki harminc éve vette kezébe az ecsetet komolyabban. Rádió- és televízió-műszerészként dolgozott, és ahogy csökkent a megrendelések száma, egyre több ideje jutott a hobbijára. Autodidakta módon tanult meg festeni, először csak másolta a híres festőket, majd szép lassan kialakult a saját stílusa, de mint mondta, még mindig útkeresőnek tartja magát. 

A táborvezető édesanyja, Török Istvánné Judit nyolcadik alkalommal vesz részt táborban mint alkotó. Korábban, hosszú éveken át kísérő szülőként volt jelen. Miután nyugállományba vonult, elkezdte keresni a lehetőséget, amivel kitölthetné az életében keletkezett űrt. Mivel fiatalon nagyon szeretett festeni és rajzolni, eszébe jutott, hogy kipróbálja magát a táborban, ahol nagy szeretettel fogadták. Azóta egyetlen egy alkalmat sem hagyott ki, számára a tábor feltöltődés, nyaralás is egyben. Elmondta, nem csak a tiszaalpári alkotótáborba jár, hanem az országban több helyre is. Gyakran megfordul Ghyczy György festőművész nyitott műhelyében, és Külüs László Barcsay-díjas festőművész szakkörében is.  

A kéthetes alkotótábor augusztus 29-én, szombaton kiállítással zárul, ahol a nagyközönség is megcsodálhatja az elkészült képeket, melyek legtöbbjén a település szépségei köszönnek vissza. Sokszor olyan pillanatok, látnivalók, amiket talán az ott élők már észre sem vesznek. A táborozók hálájuk jeléül alkotásaikkal ajándékozzák meg a házigazda önkormányzatot és a támogatókat.