Erdélyi plébánosok tettek látogatást a főegyházmegyében – képekkel

Kovács Károly csíkdámfalvai és Elekes Szabolcs borszéki plébánosokkal kedden Géderlakon, a Szent László templomban tett látogatásuk alkalmával találkoztunk, a településen Katona György polgármester fogadta őket. Az atyák a turistaútvonalakon is feltüntetett műemlék templomban Szent László ereklyéjét tekintették meg, majd felkérésünkre kedélyesen elmondták, az elmúlt napokban milyen benyomások érték őket.

– Mielőtt solti plébánosi és esperesi megbízást kaptam, öt évig Géderlakon voltam plébános, így kézenfekvő volt, hogy a Duna menti települések katolikus templomainak sorra látogatásakor Gedérlak egyetlen műemléke, a katolikus templom kiemelt helyen szerepel. Már csak azért is, mert Géderlak egy nagyon szép, virágokkal teli település, egy kis ékszerdoboz itt, a Duna mentén. A falu védőszentje Szent László, Szent László napján van a falu búcsúja, az ő tiszteletére lett felszentelve a géderlaki templom. Ezen fellelkesülve lett Szent László tér és Szent László szobor a községben, és a katolikus iskola is róla van elnevezve. A templomban őrizzük Szent László ereklyéjét, a király lábszárcsontjának egy kis darabját, amit díszes ereklyetartóban Erdő Péter bíboros érsek ajándékozott a településnek. Különösen nyáron látogatják sokan a templomot, például Németországból, Hollandiából, Dániából kerekeznek ide a nemzetközi kerékpárúton – mondta Vass Huba. 

A Csíkdámfalváról érkezett Kovács Károly plébános ízes erdélyi kiejtéssel mesélte: „Nagyon jól érzem magam Magyarországon, itt a főegyházmegyében. Én mindig azzal a gyermekkori varázzsal érkezem meg, hogy itt minden másabb, minden jobb, minden szebb – és én ilyennek is látom. Különösen jó szívvel jövök erre a környékre, az Alföldre. A hegyek, erdők, patakok közül érkezve az Alföld első látásra kicsit egyhangúnak tűnhet, de ez egy felszínes vélemény. Inkább közel kell menni, meg kell csodálni az egyes tanyákat, be kell oda jutni, beszélgetni az emberekkel, és attól lesz igazán izgalmas. Most hol viharok vannak, hol nagyon meleg, de itt még nem találkoztam olyan viharral, hogy harangozni kelljen. Csíkdámfalván az a szokás – hiszünk is benne, és a tudomány is igazolja – a harang zúgása eltolja a felhőket, ezért nem lesz villámcsapás, jégeső a környéken. Az imádság fontos persze, de használjuk a templom harangjait is erre. Úgyhogy a harangozó nálunk nagy becsben van tartva, mert ha a harangozó sikeresen elverte a jeget, akkor a régi erdélyi szokás szerint a termésből adományoztak neki. A mi harangozónk nagyon ügyes, meg is érdemli, ha sikeres” – foglalta össze látogatása tapasztalatait a csíkdámfalvai plébános.

Elekes Szabolcs atya Borszékről érkezett, és mint kifejtette: „Borszék a hegyek és a borvizek (ásványvizek, gyógyvizek) városa, Erdély egyik leghíresebb fürdő- és üdülőhelye. Ennek a 900 méter magasan lévő településnek vagyok a plébánosa, úgy 1500 katolikus tartozik hozzám. A mi városunk teljes ellentéte az Alföldnek. Más a klíma, sokkal hűvösebb van, bár most ott is nagy a meleg. Borszék egy turisztikai szempontból nevezetes helység, immár új fürdővel várja a látogatókat. Adja Isten, hogy Önökkel is találkozzam ott, viszonozhassam a meleg fogadtatást, ami Huba atyának köszönhetően itt körülvesz bennünket.”