A Romkert megidézi az egykori temetkezési helyet

Időutazásunkhoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul, mely forrása helytörténeti írások voltak. A kort megidéző régi képeslapok Sebestyén Imre képeslapgyűjtő hagyatékából származnak. Az egyik képeslap Tóth Sándor, lapunk egykori fotósa fényképe alapján készült a Romkertre épült bazársorról. 

A Romkert mai arculatát 1974-ben érte el, a régészeti feltárás után. Előtte hosszú éveken át üzletek álltak rajta. Mindkét „arca” megismerhető a két képeslapon keresztül. 

A Romkert kialakulása szorosan kapcsolódik a mellette álló Szent Miklós-templom (Barátok temploma) történetéhez. A történelmi források szerint: Kecskemét város legrégebbi temploma az 1400-as években épült, ebben az időben készült el a templom kriptája, és a templomot sírkerttel vették körül. A mai Romkert területét a templom felépítésétől kezdve temetőként használták 1777-ig. Ebben az évben – a helytartó tanács rendeletére – a városba beékelődött más temetőkkel együtt lezárták. 

A temető területe 265 négyszögöl volt, ezért rövid idő alatt megtelt. Így – a középkori szokásoknak megfelelően – tízévenként kiürítették, és a maradványokat a kőfalon belül épített csonttárolóba (osszáriumba) helyezték. 

Az egykori temető csontházára épült a templom Szent Mihály-kápolnája, melynek romjai ma láthatók. A viszontagságos időjárási viszonyok, a tűzvész a templomot és a kápolnát is megrongálta. Az 1678-as tűzvészben a középkori templom nagy része elpusztult. Az 1796-os nagy szélvészben pedig a kápolna rongálódott meg teljesen.

Romjain és a megszüntetett temető helyén 1841-ben földszintes üzletsort építettek a zsidó kereskedők a kereskedelem fellendítése érdekében. Az egykori temetői falkerítést és annak vonalát követte a boltsor, mely a templom oldalhajóira nem épült rá, de a szentéllyel szoros egységet alkotott, majdnem körbefutotta. A műemlék értékű templom főtér felőli érvényesülését zavaró üzleteket az 1970-es évek elején a városrendezés jegyében lebontották.

A templom középkori építéstörténetének legbiztosabb támpontjának számító régészeti feltárást Biczó Piroska vezette. Az ásatások után láthatóvá vált az egykori temető kőkerítése és az 1698-ban – részint az eltömített korábbi csonttárolóra – épült, szélvihar után lebontott Szent Mihály-kápolna alapjai. A Romkert jól érzékelteti emellett azt is, hogy a templomudvar, s így a főtér is egykor jóval alacsonyabban feküdt a mai járószinthez képest.