Lápi póc került a gőtecsapdába Szakmáron

A lápi póc (Umbra krameri) a Duna vízrendszerében kialakult őshonos és egyben bennszülött halfajunk, melyet élőhelyeinek nagymértékű eltűnése, és egy inváziós ázsiai halfaj, az amurgéb is fenyeget – írja a knp.hu.

A folyószabályozások és lecsapolások előtt annyi volt belőle, hogy a gazdák takarmányként etették a disznókkal és a baromfikkal ezt az apró, 10 centiméternél csak ritkán nagyobbra növő halat. A Kárpát-medencén kívül már csak a Duna alsó szakasza mentén és a Dnyeszter torkolatvidékén él. Mocsarakban, lápokban, tőzeges tavakban, vízinövényzettel gazdagon benőtt kubikokban és holtágakban, csatornákban fordul elő, de lassú áramlású kisvízfolyásokban is megtalálhatóak kisebb állományai. Tudományos nevében az Umbra jelentése árnyékos, sötét – ez utal kedvelt élőhelyei jellegére – írta Kiss Mónika, Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztály osztályvezető.

– Ragadozó, vízi makroszkopikus gerinctelenek (pl. rovarlárvák, kis rákok, férgek, puhatestűek) alkotják táplálékát, ivadék korában azonban zooplanktont is fogyaszt. Sötéten foltozott barna színe van, az oldalán rézvörös csík húzódik, hosszú hátúszóval és lekerekített farokúszóval rendelkezik. A lápi póc oxigénszegény mocsári életmódhoz olyannyira alkalmazkodott, hogy kiegészítő légzőszervvé módosult úszóhólyagja segítségével száján keresztül a légköri oxigénből is tudja pótolni az élőhelyén gyakran kialakuló oxigénhiányt.

Állományai évek óta csökkenő tendenciát mutatnak. Egyik fő veszélyeztető tényezője az élőhelyei eltűnése. A nagy vízrendezési munkálatok, a folyószabályozások és lecsapolások következtében számtalan élőhelye megszűnt. Később (és jelenleg is) folytatódtak az élőhely-átalakítások, a nem megfelelő vízügyi beavatkozások (pl. mederkotrás, rézsűrekonstrukció, vegetáció-gyérítés, helytelen vízkormányzás), párosulva a klímaváltozásból fakadó szárazodással. Mára másodlagos élőhelyekre szorult vissza, az egyes állományok elszigetelődtek egymástól. Emiatt sérülékenyek, fennmaradásuk bizonytalan.

Az amurgéb is veszélyezteti a 60 millió éves, ősi fajt

Másik veszélyeztető tényezője egy Ázsiából érkezett inváziós halfaj, az amurgéb (Perccottus glenii). Ez a faj erőteljesen terjed nálunk is és kiszorítja őshonos versenytársát. Ugyanazt az élőhelyet kedveli, mint a lápi póc, de jobban alkalmazkodik a környezeti változásokhoz. Megeszi a pócivadékokat és a táplálékban sem olyan válogatós. Mindezeken túl a vízszennyezésre is érzékeny a faj.

A lápi póc Magyarországon fokozottan védett – természetvédelmi értéke 250 ezer forint, továbbá az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében is szereplő Natura 2000 faj. Legjelentősebb hazai állományait a Kiskunságban (pl. izsáki Kolon-tó, császártöltési Vörös-mocsár, kiskőrösi Kis- és Nagy-Csukás-tó, ásotthalomi tőzegbányató), a Hanságban, a Kis-Balaton térségében, valamint a Tisza mentén találjuk. A lápi póc megmaradt állományainak és azok élőhelyének védelme kiemelten fontos, hogy ez a különleges faj még sokáig tagja maradhasson a hazai halfaunának.