Az ifjúság énekelt Kecskeméten a népszerű kórushangversenyen – galériával

A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA) és szakmai elődei a Magyar Kórus, valamint a Bartók Szövetség 1934 óta szervezi az Éneklő Ifjúság hangversenyeket, amely azóta élő mozgalommá nőtte ki magát. A szövetség Ifjúsági Énekkari és Zenepedagógiai Szakbizottsága fontosnak tartja, hogy az Éneklő Ifjúság Napja kapcsán kialakult hagyomány folytatódjon, valamint fontosnak tartják a kodályi zenepedagógiai elvek széleskörű terjesztését, az erre épülő közös zenei élményt, a középiskolás kórusok találkozóját, igény szerint zsűri előtt való megmérettetését is. 

Ezért országszerte szerveznek hangversenyeket, melyeken az ifjúság is megmutathatja tehetségét. Kecskeméten idén két helyszínen, két időpontban szervezik meg az Éneklő Ifjúság hangversenyt, ugyanis a városban nagyon sok, köztük fiatal tagokból álló kórus működik. 

Az első hangversenyt a Kodály Iskola Nemesszeghy Márta termében rendezték meg kedden. A rendezvényen az intézmény hat kórusa énekelt: a Csiribiri Kicsinyek Kórusa, az Antanténusz Gyermekkórus, a Miraculum Gyermekkórus, a Kodály Vegyeskar, a Clarus Fiúvegyeskar és az Aurin Leánykar. Elhangzottak többek között Kodály Zoltán, Papp Lajos, Felix Mendelssohn, Bárdos Lajos és Karai József művei. 

Az eseményt Nemes Dóra, a Magyar Kodály Társaság Kecskeméti Tagcsoportjának elnökségi tagja nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta: ma már sajnos nagyon kevés olyan intézmény van, ahol az eredeti Kodályt tanítják és az ő szellemiségével végzik a munkát. Mint mondta, a Kecskeméti Kodály Iskola minden kétséget kizáróan a Kodály-módszer fontos bázisintézménye. Hozzátette: az, hogy ma a legkisebbektől a gimnazistákig hat kórus áll színpadra, és egy kivételével mind megszólaltat Kodály-művet vagy -műveket, mutatja, hogy az iskola őrzi a névadó tiszteletét és igyekszik megfelelni az általa diktált zenei elvárásoknak. 

Balogné Papp Boglárka, a Kecskeméti Kodály Iskola intézményvezetője úgy véli, hogy a kóruséneklés összeforrasztja, összetartja az embereket, s emellett a muzsikálás, a pedagógiai prevenció eszköze is. Hangsúlyozta: tudvalevő, hogy a kórustagok az éneklésen kívül is fognak egymással törődni, így az énekkar számukra valóságos szociális hálóvá is válik. Hozzátette: mikor kórusaik együtt énekelnek, együtt fejezik ki érzelmeiket, együtt sírnak és nevetnek, egymás után hallhatják a disszonanciát és oldását, a „zene harmóniáját”.  

Az igazgató szerint a kóruséneklésnek az egészségmegőrzésben is nagy szerepe van. Mint mondta, olyan korban élünk, melyben a zenei élmények, a muzsikálás, a kamarazenélés és a kóruséneklés, a kulturális értékek őrzése és ápolása mind a saját egészségünk megőrzésének és megóvásának eszköze. Számos kutatás támasztja alá, hogy a zene egyénileg nyugtat, közösségben pánikot old, terapeutikus hatást gyakorol az emberre. Az intézményvezető hangsúlyozta: a Kodály-módszera kórusénekléssel karöltve megkönnyíti a társadalmi beilleszkedést is. Voltak történelmi korszakok, amikor az emberek különös szükségét érezték a közös éneklésnek, éppen ezért úgynevezett dalárdákat alapítottak, hiszen az együtt éneklés társadalmi konfliktusokat old fel, harmóniában képes össze- és hovatartozást teremteni.