2023.04.02. 19:50
A Rudolf laktanya tükrözi a Lechner formajegyeket
Kecskemét életét a XIX. század végén, XX. század első felében nagyban meghatározták a laktanyák. A város a nagy létszámra növekedett katonaságot nem akarta a polgárok házaiban elszállásolni, így sorra építette a kaszárnyákat. Ezek közül több ma is áll, többet felújítás után más célra használnak. Az egyik leghíresebb a Rudolf laktanya volt, a sportcsarnok szomszédságában, melynek rehabilitációja jelenleg is zajlik.
A Rudolf laktanya történetét a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunk alapján mutatjuk be, melyhez forrásként helytörténeti írásokat vettünk alapul. A laktanya egykori szépségét pedig Sebestyén Imre gyűjtő hagyatékában található korabeli képeslapokon keresztül mutatjuk be.
A kecskeméti Rudolf laktanyáért blogban az épületegyüttes teljes történelmét feltárják, az építését megelőző előzményekkel együtt. A kecskeméti kaszárnyaépítést több történelmi esemény is befolyásolta. A blogban olvashatjuk: a Kiegyezést követően Kecskemét a Magyar Királyság egyik jelentős katonai állomáshelyévé vált, az ide telepített gyalogsági és lovassági alakulatok megfelelő elhelyezése egyre fontosabbá vált. A katonaság magánházaknál való elszállásolását fegyelmi és kiképzési szempontból is kifogásolták, a város pedig gazdaságilag érdekelt volt abban, hogy minél több katona állomásozzon területén. Ezért az 1870-es évektől megkezdődtek a hatalmas laktanyaberuházások Kecskeméten. Elsőként az 1868-ban fölállított magyar királyi honvédség részére építettek egy huszárlaktanyát a régi vásártér elején, a Szentháromság temető mellett, majd az Izsáki út melletti hatalmas területet jelölték ki a Rudolf laktanya helyének, a közös hadsereg alakulatai számára. A város 1881-ben határozta el gyalogsági laktanya építését, de adminisztratív okok miatt néhány évet csúszott a beruházás.
A Rudolf trónörökös nevét viselő lovassági laktanyát Kecskemét városának megrendelésére Pártos Gyula és Lechner Ödön építészek tervei szerint 1886 és 1887 között építették Erdélyi Mihály és társai, Heitzmann és Milkó szegedi vállalkozók. Az épületegyüttes abból a szempontból is értékes műemlék, hogy Lechner pályafutása alatt ezt az egyetlen egy laktanyát tervezte.
Az épület magán hordozza Lechner első építészi ciklusát jellemző, francia reneszánsz kastélyok formajegyeit. A nagy kiterjedésű területen volt törzstiszti, altiszti épület, gyengélkedő épület, három legénységi épület, öt istállóépület, két lovarda, altiszti szállás, kispuska lőtér, fürdő és fogda.
A finom eleganciájú kétemeletes, alápincézett, kontyolt nyeregtetős főépület a parancsnokság bázisául szolgált. A katonai funkciójára csak a főbejárat fölött látható hadi trófeák utaltak, előtte azonban egykoron szépen gondozott parkot alakítottak ki. Az épület mellett és mögött az egyemeletes, szintén kontyolt nyeregtetős, jóval egyszerűbb kivitelű altiszti és legénységi szállásokat, illetve a földszintes istálló-, lovarda- és más gazdasági épületeket alakították ki. Az utókor számára több helyen is megmaradtak az eredeti kovácsoltvas kerítések.
A Rudolf-laktanyában 1914-ig a sárga gombos sötétkék mentét és atillát, buzérvörös csákót viselő császári és királyi 8. huszárezred ezredparancsnokságát és I. osztályát helyezték el három századdal. Az ezredet a IV. budapesti hadtest területéről, azaz Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Fejér, Somogy, Tolna, Baranya, Bács-Bodrog és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyékből egészítették ki, másik osztálya Cegléden, pótteste pedig Szabadkán állomásozott.
A cs. és kir. 8. huszárezredet az I. világháborúban ún. hadosztály-lovasságként alkalmazták, vagyis részekre bontva a 31., 32. és 40. gyaloghadosztályhoz, a IV. hadtesthez, illetve a 3. lovas hadosztályhoz osztották be. A 8-as közös huszárok ezekben az alakulatokban küzdötték végig a háborút, megfordultak mind az orosz, mind az erdélyi, mind pedig az olasz fronton.
A háború után az 1918-ban föloszlatott cs. és kir. 8. huszárezred laktanyáját 1919-ben a Vörös Hadsereg 30. dandárcsoportjának egységei, illetve egy öt gépből álló repülő különítmény foglalta el, hangárnak a lovardákat, kifutópályának a lovardák mögötti legelőt használták.
A trianoni békediktátum után a magyar hadseregben csak négy huszárezred lett újra fölállítva, ezek közül a m. kir. I. Ferenc József jászkun 1. honvéd huszárezred II. osztálya kapta meg a Rudolf-laktanyát állomáshelyül, ezenkívül ugyanitt lettek elhelyezve a Don-kanyart is megjárt m. kir. 13. tábori tüzérezred katonái.
1945 után mintegy négy évtizeden keresztül a megszálló szovjet hadsereg használta ezt a laktanyát is, kivonulásuk után Kecskemét városának tulajdonába került az objektum. A rendszerváltás után alapítványi tulajdonba került, ez azonban már a múlté. Sajnos a kaszárnya használaton kívül maradt épületei vészesen pusztulnak.
