A Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítására keresték a válaszokat – galériával

Tölgyesi Csaba, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének munkatársa azt hangsúlyozta előadásában, hogy a kiskunsági tájon élő lakosság évszázadokon át a futóhomokkal és a többletvízzel küzdött, hogy meg tudjon élni, ma már azonban a homok nem fut, a felszíni vizek nagy részét elvezettük, és a homok megfogására használt erdők a maradék vizet is elszívták. A szakember szerint mindez a klímaváltozással karöltve felforgatja eddigi világképünket, mert a víz már nem ellenség, és a faültetvények sem mindig a legjobb barátaink, hiszen sok vizet szívnak el a talajból.

Kisebb vízhasználatú tájhasználati formákra kell törekedni, és lokális szinten el kell kezdeni a vízvisszatartást, erre vannak már jó példák Jászszentlászló és Móricgát környékén, ahol nemcsak a természetvédők, hanem a gazdák is tesznek ennek érdekében – hangoztatta a szakember.

Fehér Péter, a Vasvarjú Természetvédelmi Alapítvány vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy ma már olyan mértékű a vízhiány, hogy mindenképpen tenni kell ellene. Egyre kevesebb a csapadék, a meglévő vízforrásokkal sem bánunk megfelelően.

– Fontos, hogy ráébresszük a döntéshozókat, hogy figyelembe kell venni az adott tájegység talajszerkezetét és annak megfelelően alakuljon ki a tájgazdálkodás jellege – fejtette ki az alapítvány vezetője.

A konferencián felszólalt Bányai Gábor kormánybiztos, országgyűlési képviselő is, aki a vízmegtartás fontosságát emelte ki. A politikus szerint jelenleg egy önmegsemmisítő folyamat zajlik, ennek a megállítására több ezer milliárd forintra lenne szükség. A megoldást a gátak és vízmegtartó tárgyak építése jelentené, de addig is a gazdákkal és az önkormányzatokkal összefogva a meglévő tavakba és víztározókba kell vezetni a lehulló csapadékvizet ökológiai és gazdasági célból egyaránt.