2023.01.19. 18:44
Fürjes Balázs: A totalitárius diktatúrák átgázoltak sok magyar családon
A múlt évben avatták fel a kitelepített svábok emlékművét Hajóson. A településről közel hétszáz embert hurcoltak el származásuk 1946-ban. Az emlékművön 514 név szerepel, akiket erőszakkal távolítottak el településükről, hazájukból. Rájuk emlékeztek csütörtökön a városban.
Fürjes Balázs államtitkár is beszédet mondott a hajósi megemlékezésen
Fotó: Tapodi Kálmán
Az Országgyűlés 2012. december 10-én nyilvánította január 19-ét a magyarországi elhurcolásának emléknapjává, hiszen 1946-ban ezen a napon indultak az első vagonok a Budapest környéki falvakban összegyűjtött német nemzetiségű emberekkel. – Ők voltak az elsők, akik elhagyták otthonukat, hazájukat – emlékeztetett köszöntőjében Estókné Szalczer Erzsébet, Hajós polgármestere.
Mint elhangzott: a hajósiak is hamarosan sorra kerültek. A svábok egy tollvonással jogfosztottá, üldözötté váltak. – Hajósról 650-700 embert hurcoltak el sváb volta miatt, tettek nincstelenné, földönfutóvá, hazátlanná. A pontos létszám a mai napig változik, hiszen újabb és újabb adatok, információk látnak napvilágot erről – mondta a városvezető, aki felidézte azt is, hogy két évvel ezelőtt határozta el a képviselő-testület, hogy méltó emlékművet állítanak a kitelepítést elszenvedett elődeiknek. Korábban egy emléktábla emlékeztetett hajósi svábok-németek kálváriájára. Bánvölgyi László szegedi szobrászművész és alkotótársai munkáját tavaly nyáron avatták fel a város központjában.
– Emlékművünkön 514 név szerepel, azok nevei, akik elszenvedték a szörnyűségeket. Azok nevei, akik kényszerűen elhagyták otthonaikat. Azok nevei, akik idős, beteg hozzátartozóikat hagyták hátra. Azok nevei, akik közül sokan nem élték túl ezt. Azok nevei, akikre ma emlékezünk. Nélkülük mi, mai hajósiak sem lennénk azok, akik ma vagyunk – hangsúlyozta Estókné Szalczer Erzsébet.
– A totalitárius diktatúrák átgázoltak a huszadik századi Magyarországon és átgázoltak sok magyar családon. Marhavagonok indultak meg Szibériába, Auschwitzba és marhavagonokban telepítettek ki a második világháború pusztítása után több 200 ezer magyarországi németet.
Hetvenhét éve pont ezen a napon indult el Németországba az első ilyen vonat ártatlan családokkal, mesteremberekkel, szőlészekkel, borászokkal, olyan emberekkel, akiket a kollektív bűnösség jegyében üldöztek el
– idézte a fájó történelmi emlékeket Fürjes Balázs miniszterhelyettes, államtitkár.
Fotós: Tapodi Kálmán
Bányai Gábor, kormánybiztos, a térség országgyűlési képviselője is megemlékezett a magyarországi nemzetiségek áldozatairól, a borzalmas időkről. – Nem szabad elkövetni a múltnak a hibáit és nem szabad, hogy bárhol is megismétlődjön ilyesmi, de emlékeznünk kell – hangsúlyozta Bányai Gábor, aki hozzátette: egyéni bűneink vannak, de kollektív bűneink nincsenek, olyan nincs, hogy egy egész nemzetet el lehessen ítélni.
A hajósi megemlékezés koszorúzással, mécsesek elhelyezésével zárult.
1990-ig a hallgatás kényszere uralkodott
A rendszerváltoztatásig a politikai hatalom tiltása nem tette lehetővé, hogy emlékművet állítsunk, hogy közösen emlékezzünk az elűzöttekre. 1990-ig a kitelepítés és a malenkij robot tabunak számított, a hallgatás kényszere uralkodott – mondta beszédében Schindler József, a helyi német nemzetiségi önkormányzat elnöke. – Ennek az emlékműnek az egyedisége abban rejlik, hogy az országban egyedüliként megjelenik rajta az elűzöttek névsora, megjelenik a traumát elszenvedő egyén. Az eseményekben érintett generáció tagjai már csak kis létszámban élnek, így a történtekre való emlékezés átkerült a kommunikatív emlékezetből a kulturális emlkezetbe és ezáltal nekünk, utódoknak a kötelességünk, hogy ennek a közösség szempontjából sorsdöntő eseménynek az emlékezetét ébren tartsuk – fogalmazott Schindler József.
