Meglátogattuk a honvédség baltikumi misszióját – galériával és videóval

Összesen 35 újságíró és szenvedélyes repülőgépspotter-blogger várakozott szerda hajnalban az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison arra, hogy a Magyar Légierő A319-es Airbusára szálljon, ami a Baltic Air Policing (BAP) magyar kontingens állomáshelyére, a litvániai Šiauliai repülőbázisra vitte őket.

A sajtóút apropójáról már korábban beszámoltunk: augusztus 1. és a tervek szerint december 1. között immár harmadik alkalommal biztosítják a magyar légierő katonái a NATO-szövetséges baltikumi országok – Litvánia, Lettország és Észtország – légterét. A 77 katona túlnyomó többségét, mintegy 85 százalékát az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis biztosítja, de néhányan Pápáról és Szolnokról is érkeztek.

A helyzetet az is nehezíti, hogy az orosz vasúti szerelvényeket Litvánia nem engedi át a korábbi egyezmények alapján Belorussziából a kalinyingrádi térségbe, valamint a napokban bejelentette, hogy bizonyos kivételektől eltekintve nem engednek orosz állampolgárokat Litvánia földjére lépni.

A NATO-tagállamok váltásokban védik a balti országok légterét

A Baltic Air Policing légtérvédelmi szolgálatot 2004 óta látják el a NATO-tagok, ez éppen a 60. váltás, az MH Balti Fegyveres Készenléti Alegység mint vezető nemzet van jelen, a Magyar Honvédség harmadik alkalommal hajtja végre a feladatot 2015 és 2019 után, és ugyanitt szolgálnak a Cseh Légierő Gripenjei is. A magyar kontingens tagjai a NATO északi parancsnokság alárendeltségében teljesítenek szolgálatot, melynek központja a németországi Uedem városában található. Kisegítőnemzetként, velünk párhuzamosan Észtországban, az Amari légibázison a Német Légierő, míg Lengyelországban, a Malbork légibázison az Olasz Légierő Eurofighter repülőgépeivel védi a Baltikum légterét.

Önálló légierővel mindhárom balti nemzet rendelkezik, de légtérvédelemre alkalmas, felfegyverzett repülőgéppel egyik sem: szállító és kiképző repülőgépeket, valamint helikoptereket tartanak hadrendben. NATO-csatlakozásukat követően a szövetség többi tagállama váltásokban látja el a balti országok légtérvédelmét. Magyarország most harmadszorra védi a baltikumi légteret. Eddig 2015-ben és 2019-ben már négy hónapon át járőröztek a magyar gépek a három ország szárazföldi és vízi határain belül. A spanyol légierőt váltották a mieink, míg decembertől a lengyelek veszik át a légtér felügyeletét.

Több mint 120 óra a levegőben

A honvédségi Airbuson 10 ezer méter magasan, több mint 800 kilométeres sebességgel haladva másfél óra alatt értük el a litván légteret a rövid lengyel határszakaszon keresztül. Ott a szervezők emlékezetes meglepetéssel készültek: két magyar Gripen fogott el bennünket és kísért a gigászi Šiauliai légibázisra. 

A kiutazó csapat parancsnoka Ványik Attila alezredes, az MH 59. repülőbázis harcászati kiképző századparancsnoka volt, aki megérkezésünk után a repülőbázison beszámolt az augusztus 1-e óta történtekről. Elhangzott, hogy még augusztusban részt vettek a Furious Wolf nevű szárazföldi gyakorlaton, e hónap végén pedig a Ramstein Alloy 2022 repülőgyakorlat következik, melyben elfogás és azonosítás, láthatáron túli légi harc és kutató-mentő feladatok szerepelnek, a cseh, német, olasz, spanyol és lengyel légierővel közösen.

Az alezredes elmondta, hogy keddig összesen 56 felszállásuk volt, ebből 36 Tango-Scr, vagyis gyakorló riasztás, ahol ugyanolyan körülményeket teremtenek a repülési feladatban, mint az éles riasztás esetében. Az eddig kint töltött idő alatt hat éles riasztás történt, illetve az újságírók jóvoltából már hétnél jár a valós riasztások száma. Egy alkalommal a felszállásig tartó riasztási rendet vizsgálták az ellenőrök, mellyel a riasztási rendet ellenőrizték, 16 kiképzési felszállás van a pilóták mögött és nyolc egyéb riasztásuk volt. 

A pilóták eddig összesen több mint 120 órát töltöttek a levegőben augusztus óta. Ez idő alatt előfordult olyan riasztás, amikor a Balti-tengeren amerikai hadihajókat két, Kalinyingrádból felszállt Szu-24-es „piszkálgatott”. Ennek szerencsére semmilyen további következménye nem volt, a Gripenek kikísérték a légtérből.

Az alezredes megerősítette, hogy kizárólag orosz felségjelzésű katonai gépekhez riasztották őket. Ványik alezredes kérdésünkre elmondta, hogy a légi forgalom gyengébb, mint 2019-ben volt. Ennek feltehetően az az oka, hogy az ukrán területre koncentrálja erejét az orosz légierő – ezt a riasztások száma is tükrözi, ami jelentősen kevesebb, mint 2019-ben.

Riasztás testközelből

A misszió vezetője tisztázta, hogy éles riasztáshoz vezet, ha egy repülőgép a nemzetközi légtérben haladva nem ad le repülési tervet, nincs kommunikáció semmilyen irányítóközponttal vagy technikailag nem ad radaron látszó válaszjelet.

Elfogás esetén elvégzik az igazoltatást a lajstromszám alapján, és lehetőség szerint fényképfelvételt készítenek a pilóták az elfogott gépről.

A program részeként egy riasztást is megtekinthettünk, mely során szinte testközelből láthattuk a hangárból kigördülő Gripeneket és érezhettük bődületes tolóerejüket, dobhártyaszaggató hangjukat. Zakariás Zoltán százados, az egyik Gripen-pilóta elmondta, hogy a pilótáknak a riasztás kiadásától 15 percük van arra, hogy a levegőbe emelkedjenek (ennél mindig jóval kevesebb idő alatt teljesítik a feladatot, erről a riasztás megtekintéskor magunk is meggyőződhettünk). 

24 órás szolgálatban váltják egymást, mely idő alatt végig a repüléshez szükséges ruhában töltik az időt, amihez még egy réteg gumiruha társul, ami egy esetleges katapultálás esetén a kihűléstől óvja a pilótát, amit a Balti-tenger 15 fokos vize okozna. 

Erre kerül még rá a G-ruha, ami a nagy nehézségi erő esetén nyomáskiegyenlítéssel visszaáramoltatja a vért a pilóta fejébe azért, hogy ne veszítse el az eszméletét. Az elfogásokról is beszélt. 

Előfordul, hogy az orosz fél agressziót mutat, ami főleg abban merül ki, hogyha vadászgép kísér szállítógépet, akkor kettejük közé áll, nem hagyva leolvasni a lajstromszámot. Hangsúlyozta, hogy a provokációra mindig nyugalommal kell válaszolni, mert az ellentétes reakció súlyos következménnyel járna.

Feszült körülmények között dolgoznak a magyar pilóták

A helyszínre látogatott Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Hadsereg parancsnoka is. A misszió céljáról szólva elmondta, hogy a legfontosabb, hogy Magyarország a NATO elkötelezett híve. Az elsődleges cél a mostani ellenséggel szembeni elrettentés, mert Magyarország nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is eleget tesz kötelességének. Mi vagyunk azon kevés frontországok egyike – vagyis a NATO keleti határán lévő országok –, aki amellett, hogy otthon végrehajtja feladatait, a balti térség biztonságára is ügyel. A magyarok vezető szerepéről szólva kiemelte: most már nem valaki után megyünk, hanem a haderőfejlesztésnek köszönhetően bebizonyíthatjuk, hogy képesek vagyunk NATO-missziókat vezetni. A felkészültségéről a szeptember végi nemzetközi gyakorlaton is számot adhat a magyar misszió. Hozzátette, hogy otthon a nemzetközi zászlóalj is magyar vezetés alatt működik és a NATO legnagyobb szárazföldi misszióját magyar tábornok, Kajári Ferenc dandártábornok vezeti

Ugrik Csaba dandártábornok, a kecskeméti repülőbázis parancsnoka is méltatta a magyar katonák helytállását. Hangsúlyozta, hogy az orosz–ukrán háború miatt megváltoztak a körülmények: folyamatosan feszült körülmények közé kerülnek a magyar pilóták, amikor elhagyják a befogadó ország földjét.

Mint fogalmazott, nagyon szívesen látják a magyar pilótákat, akik nyugodtan, fegyelmezetten látják el feladataikat, amit elismerés övez a befogadó ország és a társországok részéről is. Emellett részt vesznek a balti államok szárazföldi erejének támogatásában a gyakorlat során és társadalmi kapcsolatokat is építenek. Nemcsak otthon, hanem itt is elismerik a magyar katonákat. A misszió arra is lehetőséget nyújt, hogy harcászati és technikai tapasztalataikat is kicseréljék a pilóták.

A magyar kontingens következő balti missziója 2025 hasonló időszakában várható.