2022.08.12. 15:23
Koszorúzással emlékeztek az elhunyt repülőkatonákra Kecskeméten
A második világháborúban hősi halált halt és a békében, szolgálatteljesítés közben a Magyar Néphadseregben és a Magyar Honvédség kötelékében életüket vesztett repülőkatonák tiszteletére rendezett megemlékezést a Magyar Veterán Repülők Szövetsége Kecskeméti Tagszervezete pénteken a kecskeméti temetőben.
Pénteken a kecskeméti temetőben emlékeztek meg a hősökről.
Fotó: Horváth Péter
Immár 16 éve hagyomány, hogy a Repülők Napja alkalmából tartott megemlékezésen megjelentek elhelyezik a Repülők Hősi emlékművénél a kegyelet koszorúit. A pénteken megrendezett eseményen jelen voltak Szeverényi Kálmán hadnagy és Villám Mihály tizedes hősi halottak és szolgálatteljesítés közben életüket vesztett repülőkatonák hozzátartozói is.
A megemlékezésen Baranya Imre, a MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis honvédségi alkalmazottjának szavalatát követően dr. Remes Péter nyugállományú orvos ezredes beszédében felelevenítette a repülők emlékművének történetét, majd megrendülten emlékezett elhunyt katonatársaira.
– Azokra emlékezünk, akik nélkül nem lehetett volna magyar katonai repülés.
A különböző repülési szakágak katonáit a repülés szeretete, a hivatástudat kovácsolta egy családdá, ahol a hajózó állomány és a földi állomány is meghozta a maga véráldozatát
– méltatta az elhunyt repülőket, hozzátéve, hogy emlékezik egyik elődjére is, a hősi halált halt dr. Merényi Scholtz Gusztáv orvos altábornagyra, a Magyar Királyi Légierő egykori főszakorvosára, aki a magyar katonai repülőtan Trianon utáni életre hívásában és megszervezésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. Elmondta, hogy származása tragikus módon járult hozzá ahhoz, hogy koholt vádakkal bíróság elé állítsák az úgynevezett Tábornokok Perében és 1950 augusztus 10-én ítélték halálra. Őt 1990-ben rehabilitálták.
– Az orvos munkája során testközelben van az élettel és a halállal – folytatta.
– Egy honvéd orvos sok mindent lát és sok mindenhez hozzászokik, de a repülőhalálhoz soha.
Az egészséges, fiatal bajtárs elvesztése semmihez sem hasonlítható, nem feldolgozható és nem magyarázható – mondta, hozzátéve, hogy szolgálati ideje alatt 59 katasztrófát szenvedett pilóta bajtársát temette el, majd Benke Sándor alezredes és Madaras István hadnagy 54 évvel ezelőtti tragédiájáról emlékezett meg, melynek maga is részese volt. – A repülőorvos keserű, soha meg nem szokható kötelessége katasztrófát szenvedett bajtársai halottszemléje. Lerójuk kegyeletünket a több száz repülőkatona emlékműve előtt, akik a háborúban és békében áldozták életüket hazánkért – zárta gondolatait Remes Péter.
A megemlékezésen Szeverényi Kálmán hadnagy hozzátartozója, Fekete Tamás ezredes, a repülőbázis parancsnokhelyettese, Bozoki János ezrdes, a MH Légijármű Javító Üzem parancsnoka, a Budapesti Nyugállományúak Egyesület elnöke, dr. Keszthelyi Gyula nyugállományú dandártábornok, valamint a Repülők és Rendvédelmiek Bajtársi Egyesülete, a Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesület, és a Rendőrségi Nyugdíjasok Bács-Kiskun megyei Szervezete, és a Magyar Veterán Repülők Kecskeméti Tagszervezete képviselői helyeztek el koszorút. A megemlékezést Somodi Sándor nyugállományú őrnagy vezette.
