2022.05.26. 07:00
Századik születésnapját ünnepelte a solti Szőke József
Németh István polgármester és Türmerné Szeremi Ilona, az Alapszolgáltatási Központ igazgatója köszöntötte századik születésnapján Szőke Józsefet.
Németh István polgármester köszönti Szőke Józsefet. Fotó: Lencsés P. Anna
Századik születésnapja alkalmából köszöntötték fel Solton a település legidősebb emberét, Szőke Józsefet. Németh István polgármester és Türmerné Szeremi Ilona, az Alapszolgáltatási Központ igazgatója gratulált az ünnepeltnek és adta át Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő oklevelét.
Szőke József 1922-ben született Dunaföldváron, jómódú családban. Hatan voltak testvérek. Szüleinek vendéglője volt a dunai révnél, illetve hatvanholdas birtoka Alsószentivánon. A második világháború mindent megváltoztatott, vendéglőjüket szétlőtték, majd jött a kuláküldözés, kilakoltatás. A téeszesítés után földjeiket is államosították.
Józsi bácsi elmondta, az volt a szerencséje, hogy tudott alkalmazkodni az élet diktálta változásokhoz. Így a hatvanas évek elején már a Dunagyöngye Tsz-ben agronómusként dolgozott, és elnöknek is megválasztották. Ezt követően pedig Solton volt zellerfelvásárló. Időközben megnősült, két fia és egy lánya született, de ez a házassága nem sikerült. Ezután új párra talált Solton, akivel negyven évig éltek együtt. Azóta egyedül él, de mint mondja, elszíveli a magányt.
Józsi bácsi felidézte, hogy már gyermekként megtanult főzni, Solton kizárólag ő főzött a családjának, és ezt a tudását most is tudja kamatoztatni.
Rendben tartja a lakását, mos, takarít, meglocsolja a kertben a virágokat. Egészségi állapota jó, gyógyszereket sem szed, esetleg alkalmanként vitaminokat.
Családja távol él, sorolja unokáit, dédunokáit, akiknek számát végül tizennégyben sikerül megállapítani. Lánya, aki Pécsett lakik, jön el hozzá időnként segíteni. De a szomszédok, régi ismerősök is benéznek hozzá, van, aki bevásárol neki. Mint mondja, az utóbbi időben a szeme romlott, hamar elfárad, így már ritkán néz tévét, keveset olvas. Követi a híreket, főleg a rádiót hallgatja. Nem szorul segítségre, el tudja látni magát.
Hogy mégis minek köszönhető, hogy megérte a százéves kort? Mint mondja, testvérei között is voltak hosszú életűek, bár már egyikük sem él. Nem voltak szenvedélyei, úgy fogalmaz, normális életet élt, és el tudta fogadni a változásokat, mindig alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez.
