Első műfordításával máris díjat érdemelt ki a jakabi Kovácsné Csonka Gabriella

A számok világából jőve, a nyelv birodalmában jelentős sikert elérni bizony nagy szó, de a jakabszállási Kovácsné Csonka Gabriellának ez a közelmúltban sikerült. 

– Valójában heccből pályáztam a Debreceni Egyetemi Színház II. „egy sima – egy fordított” műfordítói pályázatára, ahol egy szabadon választott kortárs drámarészlet lefordítása volt a feladat – számolt be motivációjáról Gabriella, akinek korábbról semmi ilyen tapasztalata nem volt. 

– Több mint harminc éve a pénzügy és a számok világában dolgozom, közgazdász vagyok, dolgoztam bankban, majd gazdasági vezetőként, most pedig saját pályázatmenedzselő cégemben. 

A humán és a reál beállítottság keveréke vagyok, így mindig nagy szerelmem volt az irodalom is.

Nagyon sokat olvasok, illetve imádom a német nyelvet is, így ért össze ez a kettő ebben a pályázatban – mondta Gabriella, akiről már ebből is megállapítható, hogy sokoldalú érdeklődéssel és tehetséggel megáldott. 

– Világéletemben nagyon sok dolog érdekelt, ez harmincéves koromig szenvedést is okozott, hiszen nem tudtam egy világosan kijelölt pályát választani magamnak. Érdekelt, s ma is örömmel tölt el a pszichológia, ezért sokáig ebben az irányban gondolkoztam, de végül a számok világát választottam. Az irodalom és a nyelvek iránti szenvedélyem viszont mindvégig megmaradt – mondta Gabriella, akit már fiatalon magával ragadott a német nyelv szabályos szépsége és egyértelműsége. 

– A Katonába jártam, ahol olyan kiváló nyelvtanárokhoz volt szerencsém, mint Sóvágó Katalin tanárnő, Vámos Károly tanár úr, illetve később egy nyelvtanfolyamon Teklits Vince tanár úr. Mindhárman rendkívül hiteles emberek voltak, és illett hozzájuk a német nyelv, tartásukban, fegyelmükben is megnyilvánult annak objektivitása, szabályossága – mondta. 

Az interneten talált rá a pályázatra, melynek feltétele az volt, hogy egy olyan kortárs német drámát, illetve annak egy részletét kellett magyarra átültetni, amit még nem mutattak be hazánkban, mindezt 20 ezer karakter terjedelemben. Némi keresés után Theresia Walser Das Restpaar című drámája mellett döntött, ami egy végzős színinövendék­párról szól. 

– Már a cím átültetése is kihívás volt, hiszen tükörfordításban azt jelenti, hogy a maradék pár, de ez kicsit sem hangzik magyarosan. 

Gyerekkoromból eszembe jutott az Utolsó pár, előre fuss nevű játék, így ezt a címet adtam a darabnak. Mivel a mű a színház világáról szól, az is kihívás volt, hogy helyesen és kifejezően adaptáljam a színházi nyelvben használatos kifejezéseket. Emellett nagyon nehéz volt szépen, jól, magyarul visszaadni a többszörösen összetett német mondatszerkezeteket – mondta Gabriella a hosszú hetekig tartó műfordítás nehézségeiről. 

Munkáját nemcsak kiváló németnyelv-tudása, hanem gazdasági és társadalomtudományi szakfordítói tudása is segítette. Mint fogalmazott, természetesen nem az irodalmi nyelv átültetésében, hiszen egy vízforraló használati utasításának lefordítása nem vethető össze egy dráma műfordításával. Sokkal inkább a fordítás folyamatában és módszereiben bizonyult nagy segítségnek a tavaly megszerzett végzettsége. 

Gabriella a siker hatására nem gondolkodik pályamódosításon. 

– Ez nekem bőven több, mint amiről álmodtam volna, ha álmodni mertem volna róla – vallotta. Mint elmondta, talán nyugdíjas éveiben ismét belemerül a műfordítás szépségeibe, de addig is vannak még további tervei a nyelv­tanulásra. 

– Jelenleg a héber nyelvvel ismerkedem, mert lenyűgöz maga a nyelv, és összességében a zsidó kultúra gazdagsága is. Már begyűjtöttem a szótárakat, nyelvkönyveket, és remélem, eljutok egyszer arra a szintre, hogy héber nyelvről is tudjak magyarra fordítani – árulta el a díjazott.