Előadást tartott a látássérült lufihajtogató a kalocsai középiskolában

A Bajai SZC Kalocsai Dózsa György Technikum és Kollégiumában, e héten tartott előadást Lakatos „Vaklufis” Norbert, mintegy száz kilencedikes tanulónak. A fiatalokat többek között arra tanította, hogy hogyan kezeljék azokat az élethelyzeteket, amikor vak járókelővel találkoznak az utcán. Az interaktív beszélgetésekre nagy szükség van, mert az emberek a mai napig nehezen alkalmazkodnak: nem veszik észre például, hogy hiába gesztikulálnak olyan személynek, aki nem lát. Ez persze mulatságos helyzeteket is szül: zavarukban néha a vakvezető kutyájának kezdenek mutogatni, miután útbaigazítást kért tőlük – mesélte nevetve. 
 

Lakatos Norbert kérdésünkre elmondta: 

minél fiatalabb a közönség, annál több kérdése van a vakok életmódjáról, míg a középiskolásokat főleg az informatikai rész érdekli: az, hogy hogyan segíti a mindennapjaikat az okosóra, a számítógép, vagy a mobiltelefon. 

Ezek az eszközök – a megfelelő szoftverekkel – valóban jó asszisztensek, ám Magyarországon nehéz hozzájuk jutni, lévén nem támogatja őket a társadalombiztosítás. 

Összehasonlításképpen elmondta: Ausztriában kétévente kapnak a látássérültek új beszélő számítógépet, míg a havi járadék 1500 euró, mintegy 570 ezer forint. Hazánkban ennél kevesebb, egy gyenge minőségű fehér bot jár, és az osztrák támogatásnál jóval kevesebb pénz. 

Minden nehézség ellenére a vakvezető kutyája, Tami – aki amúgy a mesekarakterrel ellentétben kan – hatalmas áldás, és az előadásokon is ez a rendkívül kedves, okos labrador az igazi sztár. Bár a filmekben látott, eltúlzott képességeknek egyetlen igazi szolgálati eb sincs birtokában, Norbi komoly gondban lenne nélküle. Az állat – igaz, első közös hétvégéjükön még belevezette egy árokba – nélkülözhetetlen társsá nemesedett. 

Lassan egy évtizede áll a rendelkezésére: utat mutat, összeszedi a leejtett tárgyakat, segít neki felvenni a pórázt, vagy éppen megóvja az ütközésektől. 
 

A gyerekek egészen változatos kérdéseket szoktak feltenni – jegyezte meg: a legérdekesebbek között van a „mit ‚lát’ álmában” (ami egyébként pont nála nem releváns, lévén felnőttként vakult meg, tehát vannak emlékei), vagy a „honnan tudja milyen ruhát vett fel”, de akadnak blődségek is, például az, hogy „hogyan borotválkozik”. A programmal egyébként az a célja, hogy érzékenyítse a jellemzően fiatal hallgatóságot: bemutatja milyenek a vakon töltött hétköznapok, és ebben hogyan tudnak a gyerekek is támogatást nyújtani, ha például az utcán találkoznak fehér botos ember­társaikkal. 
 

Lakatos Norbert egyébként egyedülálló módon, vakon tanulta meg a lufihajtogatás – immáron – művészetét (nemzetközi díjjal is elismerték a munkáit).

A színes figurákhoz speciálisan kialakított dobozt használ, így tényleg tetszés szerint tudja elkészíteni a kért tárgyakat. A betegségéről és arról, hogy hogyan lehet felállni ebből az állapotból, riportfilm készült, Légből kapott világ címmel. Kvalla Gábor rendező műve nagydíjas lett a 6. Magyar Speciális Független Filmszemlén, és a hónap végén újra versenyprogramban szerepel, a Vas megyei Függetlenfilm Fesztiválon.