2022.01.13. 08:55
Megemlékeztek a doni katasztrófa áldozataira Szabadszálláson is
A doni áttörés emléknapja alkalmából tartott megemlékezést és koszorúzást szerdán a szabadszállási Honvéd Nyugdíjas Klub Egyesület. A városközpontban lévő II. világháborús emlékműnél Farkas Zoltán nyugalmazott mérnök alezredes, a klub elnöke idézte fel a magyar katonák a végtelen orosz hómezőkön vívott reménytelen küzdelmét és végnapjait.
Fotó: Gulyás Sándor
– A doni katasztrófa a magyar nemzet hadtörténetének legsúlyosabb és legfájóbb veresége volt. Történelmünk legnagyobb veszteségekkel járó ütközetében több mint százezer magyar katona veszett oda. A katonák fegyverzetének, a felszereltségének hiányosságai nagyban hozzájárultak a vereséghez, de ilyen hosszú harcvonal merev védelmének megtartása még jól felszerelt csapatokkal is irreális elvárás volt. A foglyokat embertelen körülmények között vitték a Szovjetunió belsejébe, legtöbbjük már menet közben életét vesztette. A nemzet tragédiájáról közel fél évszázadig még csak beszélni sem lehetett, miközben sok tízezer család siratta elvesztett szeretteit, sokszor évtizedekig bízva abban, hogy az eltűnt apa, férj, testvér mégis hazatér – fogalmazott beszédében Farkas Zoltán.
A 2. magyar hadsereg katonái egyszerre voltak hősök és áldozatok, akiknek évtizedekig nem járt tisztelet, tragikus küzdelmüket mégsem sikerült elfeledtetni.
– A Don-kanyar nekünk nemcsak a közel 120 ezer fő veszteségről szól, hanem a hősök helytállásáról, a hűségről és áldozatukról. Rájuk emlékezünk, értük imádkozunk a mai napon. Emléküket ébren kell tartani minden magyar ember tudatában és az emlékezetből jövőt kell kovácsolni. A doni tragédia azt is üzeni, hogy a nemzet gondjait képtelenség fegyverek erejével megoldani, de a hazát – ha muszáj – fegyverrel kell védeni, akár életünk árán is. A tragédia egyben figyelmeztet bennünket, hogy küzdjünk minden erőszakkal szemben, mert az értelmetlenül elveszett életeket soha, senki nem adhatja vissza – emelte ki Farkas Zoltán.
Pálinkásné Balogi Beáta református lelkész áldása után a II. világháborús emlékművet Tamás Sándor plébános szentelte meg. A megemlékezés koszorúzással, majd mécsesgyújtással zárult.