A II. világháborúban elesett kalocsai hősökre emlékeztek

Szentmisével, majd koszorúzással tisztelgett az önkormányzat a II. világháború több mint 200 kalocsai hőse, valamint a 79 éve történt doni katasztrófa áldozatai előtt az eperföldi Szent Imre-templomban és a mellette lévő emlékparkban vasárnap. Benedek György sérült honvédeket ábrázoló bronzszobránál mintegy ötven résztvevő jelent meg a városi rendezvényen, amelyet támogatott a hódmezővásárhelyi helyőrségi zenekar, az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis és az egykori 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezred hagyományőrző csapatzászlaja. 

Az ünnepi beszédre felkért Simon Zoltán alpolgármester Ungvári Krisztián történész kutatásaira hivatkozva sorra vette: a mintegy 210 ezer fős 2. magyar hadseregnek már hónapokkal a doni áttörés előtt legalább 30 ezer halottja volt, míg az offenzíva idején további 42 ezren vesztették életüket, miközben 28 ezren megsérültek és 26 ezren fogságba estek. A városvezető kiemelte: 

rajtuk kívül még 17 ezer munkaszolgálatos személyről is meg kell emlékezni, hiszen – akárcsak a hadifoglyok – ők is megtizedelt létszámban tértek haza, nemritkán évek múlva. 

– Ugyanúgy áldozatok voltak mindazok, akiknek az életét tönkretette a háború, mert özvegyként, árvaként élték meg a doni katasztrófát. 

Áldozat volt a magyar nemzet is, hiszen a nacionalista-fasiszta bélyeget évtizedekig nem tudta lemosni magáról – emlékeztetett a politikus, többször kiemel­ve a magyar áldozat értelmetlenségét, amiért az országot zsaroló Hitlert tette felelőssé. 

A német visszavonulás miatt vereségbe hajszolt sereg kapcsán Csoóri Sándort idézte, megemlítve, hogy a költő magyar apokalipszisnek nevezte az eseményeket. Mint írta: „a tisztátalanul föláldozottak erejéből nem lesz erkölcsi erő, hiszen hamis célokért adták életüket”. 

Simon Zoltán azzal zárta beszédét, hogy „tragédia több ezer kilométerre a magyar hazától harcolni és meghalni, idegen érdekek miatt”. A megemlékezőket közvetlenül megszólítva hozzátette: a II. világháború áldozatai tanúsítják csak igazán, hogy mekkora érték a béke és a hatékony védelmi haderő megteremtése, ami az ország függetlenségének feltétele. „Ne legyen háború, és ne legyen olyan hatalom, ami értelmetlenül, felelőtlenül áldozhatja fel polgárait!” – fogalmazott. 

Német követelésre mentek a frontra

A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A németek igényeit hosszas alkudozás után sikerült leszorítani, de azon az áron, hogy a magyar csapatokat hadászati vonatkozásban a németeknek rendelték alá, felfegyverzésüket illetően pedig csak szóbeli ígéretet kaptak Berlinből. 1942 tavaszán mintegy 200 ezer katonát küldtek ki a Don-kanyarba, de már az év novemberében döntöttek arról, hogy kiszállítanak egy 45-50 ezres kontingenst (benne 20 ezer munkaszolgálatost) a magyar katonák egy részének leváltására. Ez azonban éppen az 1943. január 12-i szovjet támadás időpontjával esett egybe, így azok sem jöhettek haza, akiket leváltottak volna, emiatt mintegy 250 ezres magyar hadsereggel kell számolni – olvasható a mult-kor.hu portálon.