Esőkertekkel állítanák meg a lezúduló csapadékot

A megyeszékhely több pontján gondot okoz – főleg a rövid, de nagyon intenzív esőzések után – a csapadékvíz elvezetése. Ennek oka lehet a kelleténél szűkebb keresztmetszetű csatorna, a nem megfelelően karbantartott árok és a zöldfelületek hiánya, az, hogy túl sok ingatlan előkertje, kapubeállója le van térkövezve, ezért a víz nem tud hova lefolyni.

A petőfivárosi Gerlice utcára is jellemző volt korábban, hogy egy kiadósabb eső után gyakorlatilag kisebb tó alakult ki az úton, és sokszor napokig meg is maradt, ami nagyon megnehezítette a közlekedést.

A lakók önerős útépítés mellett döntöttek, ám Öveges László városi főépítész javaslatára a megszokott betonmedrű árkok helyett egy másik megoldásra esett a választás, mégpedig az esőkertekre.

Hogy mit kell ezekről tudni, és miért jelenthetnek előrelépést, Farkas Barta Kata, a Gerlice utcai mintaprojekt koor­dinátora beszélt híportálunknak. Az ő neve már sok olvasónknak ismerős lehet a 10 millió fa kezdeményezés nyomán.

Mint elmondta, az ő családi házuk udvarán is sokszor 30–40 centiméteres magasságban megállt az esővíz, majd befolyt a garázsba – emellett pedig gyakran szembesült azzal a problémával is, hogy az önkéntesek által elültetett facsemeték öntözése nem megoldott. Sokáig foglalkoztatta, hogyan lehetne a hirtelen lezúduló csapadékot hatékonyan hasznosítani, és az interneten kutakodva bukkant rá az Egyesült Államokban élő Pásztor Zsófiára, aki hosszú ideje esőkertek építésével foglalkozik, és ennek oktatásában is elismert szakember. A tőle kapott tanácsokkal, útmutatással képezte magát Kata, és valósította meg először saját otthoni esőkertjeit, majd fogta össze a Gerlice utcai kezdeményezést, melyet az önkormányzat is támogatott.

Az útépítés során kiderült, az árkok miatt nem lehetne kétoldalt fasort ültetni, pedig ezt a helyi szabályozás előírja. Így aztán még nyomósabb érvek szóltak az esőkertek mellett.

Összesen tizennyolcat alakítottak ki a házak előtt. Kezdő lépésként 70–90 centiméteres mélységben kiszedték a talajt, majd komposzttal keverve tették vissza. A mélyedésekbe aztán fákat (például ezüst hársat, virágos, pannon és magyar kőrist, díszkörtét), cserjéket (hortenzia, fanyarka, som, szárnyas kecskerágó, gyöngyvessző, kányabangita, hibiszkusz), valamint sokféle évelő növényt (őszirózsát, margarétát, sásliliomot, gólyaorrt, méhbalzsamot, zsályát, macskamentát, perjét, kakukkfüvet) ültettek, végül a kertet mulccsal terítették le. A munka éppen hétfőn fejeződött be, tegnap mutatta meg Farkas Barta Kata a szemre nagyon tetszetős végeredményt, melynek tervezője Máté Zita okleveles táj- és kertépítő.

Az esőkertek nagy előnye, hogy nagy mennyiségű víz megkötésére képesek, a lehullott csapadékot elraktározzák és fokozatosan hasznosítják, így szárazabb, csapadékmentes időszakokban sem szükséges állandóan locsolni – de ennek ellenére szárazságtűrő fajokat választottak. A vizet a talaj gyorsan magába szívja, nem alakul ki pangóvíz, mint a betonos árkokban, így sokkal kisebb az esélye a szúnyogok elszaporodásának. A különbség egyébként látható már most is: a szomszédos utcában egy betonos árok szinte teljesen megtelt a hétvégi esőtől, és még tegnap is bőven volt benne víz, míg az esőkertek szépen beitták, nyoma sem volt vízfoltoknak.

Farkas Barta Katától megtudtuk, az esőkertek a számítások és tervek szerint akár 100 milliméter csapadékot is képesek elvezetni, azaz jóval nagyobb a kapacitásuk, mint a hagyományos árkoknak. További előnye az esőkerteknek, hogy nem igényelnek különösebb pénz- és időráfordítást, igazából annyi gondozásra van szükségük, mint egy évelő ágyásnak – nem is szabad sokat rámenni, hogy a talaj ne tömörödjön össze túlzottan. Mindemellett zöldebbé válik tőlük az utca, tisztább lesz a levegő, menedéket kínálnak a rovaroknak, madaraknak, ha megnőnek a fák, árnyékot adnak, és ezáltal a levegő hőmérsékletét is csökkentik, jobb lesz a mikroklíma.

Farkas Barta Kata hozzátette: eddig minden a terv szerint alakult, és reméli, hogy az özönvízszerű esőzések sem jelentenek majd ezután problémát a mintaprojekt helyszínén.