A család és a barátok lelkiereje is segített Bányai Gábornak

– Amikor megtudtuk, hogy súlyos beteg Gábor, akkor úgy éreztem, összeomlok. Felhívtam az ikertestvéremet, hogy adjon tanácsot. Ő ugyanis volt már nehéz lelki helyzetben. Hogy lehet egyáltalán például az éjszakákat túlélni, ilyenkor ugyanis az ember fejében mindenféle gondolat megfordul. Kapasz­kodókat kezdtem keresni – mondta Krisztina.

 – Mivel karanténban voltunk, belém hasított a gondolat, hogy virrasztanunk kell. Ezzel segíthetjük Gábor gyógyulását, hogy érezze, nincs egyedül a bajban. Az ismerősökkel, rokonokkal online tartottuk a kapcsolatot. A barátaink azonnal a segítségünkre siettek, mivel nem volt erőm főzni, ők hozták a meleg­ételt nekünk. Eszükbe jutott, hogy mire lehet szükségünk. Lefektettem a nyolcéves kislányomat, és megbeszéltük a többi gyermekemmel, hogy felváltva hajnal kettőig virrasztanak óránként, majd én kettőtől háromig, illetve Gábor húga háromtól négyig, majd a nagymama négy órától. Azt az egy órát mindig imával töltöttük – mesélte. 

– Amíg Gábor le nem került a lélegeztetőről, addig virrasztottunk heteken át. Ezalatt 10 kilót fogytam. A virrasztás arról szólt, hogy Gábor érezze, van mellette valaki. Ezt biztosították a családtagok és a barátok. Sokan támogattak bennünket, egy Kelebiáról indított imalánc is működött a családi mellett. Április végén kezdték ébreszteni, májusban tudtunk már vele valamilyen szinten kommunikálni. Majd a balatonfüredi rehabilitáció után, nyáron jött haza – mondta végül Bányai Gábor felesége, Krisztina.